Századok – 1906

Értekezések - ERDÉLYI ALAJOS: Barcsay Ákos fejedelemsége. - II. bef. közl. 489

494 ERDÉLYI ALAJOS. és mi egyfelől, tatár khán személy szerint liadastól másfelől, az budai vezér tengeren inneni hadaival harmadik felől menjen előbbeni fejedelemre ő Ngára.« Ezt megerősítette a moldvai vajda levele is, melyet a rendek szintén sietve küldenek meg Lázárnak, oly végső utasítással, hogy ha Rákóczy a Partium átadását továbbra is halogatja, jöjjön azonnal vissza.1) Lehet, hogy mindezek Bákóczyra hatással voltak. Fájhatott lelkének, hogy volt alattvalói egyre tömörebben lépnek föl Barcsay mellett. De kit Barcsay esdeklései meg nem indítottak, kit a török már részben megvalósult fenyegetései meg nem törtek, sőt ki csak az imént még Kővár-vidékét és a szászságot csábítgatta fölkelésre Barcsay ellen,2

) azt kiábrándította Nádasdy Ferencz országbírónak szomorú levele. Ugy lehet, Nádasdy önző szándékból kezdte Bákóczy támogatását, hogy viszont vejéül nyerje meg az ifjú választott fejedelmet ; de tapasztalata, melyet e közben szerzett, csírája volt annak a honfiúi elkeseredésnek, melyet a vasvári béke szomorú eseménynyé érlelt s melynek Bécs oly tragikus befejezést adott. Míg ereje elernyedt Bécs kapuin Rákóczy és Erdély érdekében, rájött, hogy Magyarországnak sincs senkije, kire vész idején csak egy bizalmas tekintetet vethetne; a testvérországoknak együtt kell pusztulniok egy átoksúly alatt. »Mi magyarok — írja jan. 27-iki levelében — egyszóval utolsó veszedelemben vagyunk ; az kinek oltalmazni kellene, nem gondol velünk, sőt hinni, hallani sem akarja veszedelmünket, talán inkább örülik. Megfogyatkoztunk magunk is tagjainkban, előttünk járóink élvén holtak, érzéketlenek ; egynehányan erőtlenek vagyunk, a többinek nincs egy akaratja; érezzük a fájdalmat, orvoslást nem találhatunk, mert más nincs, hanem az, meiy talán keresztyénséggel ellenkezni láttatnék, ha mindnyájan pogány alá adnánk magunkat.« Már Szatmár és Szabolcs vármegyék megtartásával sem biztathatja.8) Rákóczy csak most érezte elhagyatottságát a török-tatár túlsúlyával szemben; 1659 jan. 30-án tehát Lázár Györgygyei, mint Barcsay Ákos erdélyi fejedelem tanácsosával és itélőmesterével, Szatmáron megköti az egyezséget. Ugy Barcsay fejedelemségét, mint az ő lemondását kényszerűségnek jelentve ki, lemond Váradról. Kővárról és a Partiumról ily föltételek alatt : ügyét a portán nem gátolják, sőt »minden jó alkalma') Erd. orszgy. eml. XII. 144. ») Erd. orszgy. eml. XII. 153. 3) Szilágyi: Rajz. és tan II. 17. 18.