Századok – 1906

Értekezések - ERDÉLYI ALAJOS: Barcsay Ákos fejedelemsége. - II. bef. közl. 489

I BARCSAY ÁKOS FEJEDELEMSÉGE. 491 kívánsága, Rákóczy kíméletlensége, saját szegénysége daczára a legnemesebb ellenségnek mutatkozott. Rákóczy majorjait nemhogy lefoglalta volna, de még pusztítani sem engedte, s fogarasi juhászai, gulyásai szabadon hajtották nyájaikat, csordáikat Barcsay táborhelyén keresztül, mintha még mindig ő volna Erdély békés ura.1) De béke még sem lehetett. A két ellenség újra jelentkezett. Barcsay egy csausz két napi sürgetésére decz. 20-án megindította hadait Bonczhida felé. Miután decz. 23-án Segesvárott elintézte sürgős ügyeit,2

) másnap megnyílt a bonczhidai országgyűlés, a melyen Barcsaynak ismét tapasztalnia kellett, hogy Bákóczy még mindig hajthatatlan. Elkeseredésében most harmadszor kezdte hangoztatni lemondását. A meghökkent rendek mindent Ígértek, s a meghatott fejedelem terve megint csak a szándéknál maradt. Barcsayt Rákóczynak általános amnestiával biztató levele ragadta ki higgadtságából. A levél olvasásánál fölpattan : 0 nem áruló, amnestiára nincs szüksége, inkább Rákóczynak kellene tőle amnestiát kérnie.3) Ez lett a rendek válaszának alaphangja. Ily hosszú levél, alkotmányosabb hang alig került ki valaha Erdély rendeitől. Erezték fontosságát. Elvégre Rákóczyt meg akarták győzni igazságtalanságáról, avagy végkép eltaszítani maguktól. Szemére vetik, hogy a conditio megszegése okozta eddigi pusztulásukat és csak Barcsay követsége hárította el egész Erdély behódítását. A conditio megtartása fölötti őrködés pedig őket illeti meg s hűségük kötelező ereje csak föltételeik megtartásáig szól, mert csak fejedelmüknek és nem uruknak választották. A haza övék, nem pedig családja öröksége, mint külföldön föltünteti követeivel. »Hiszen mi sem vagyunk barmok, csak vonjuk az igát, csak nyögjünk a verés alatt« fakadnak ki, meg kell tehát mondaniok a világ előtt: »vagyon csak a porta, mely szófogadatlanságunkért megsanyargata, az ellen cselekedni altaljában szabadakaratunk szerént nem akarunk.« Kérik tehát Rákóczyt, legyen végre jobb indulattal a haza iránt, mert »emlékezzék istenesen, mennyi jót tett a haza Nagyságoddal, atyjával és azonfelül is, mutassa meg, noha másunnen származott közinkbe, nem hálaadatlan szegény hazánkhoz.«4) E levelet háromtagú küldöttség vitte meg Rákóczynak Lázár György vezetése alatt. ») Krauss: Sieb. Chr. I. 372. s) Erd. orszgy. eml. XXI. 126. ») Krauss: Sieb. Chr. I. 374. 4) Erd. orszgy. eml. XII. 115—124. S3*