Századok – 1906

Történeti irodalom - Vetter Ferdinand: Deutsche Texte des Mittelalters VI. köt. Ism. Bleyer Jakab 470

470 •TÖRTÉNETI IRODALOM. sítaná meg. Ennek a feladata lenne közjogi helyzetünk tisztázása is, a melyre egyik országos párt sem fordított kellő figyelmet. Azonban Széchenyi maga sem bízott ez új eszméje sikerében s keserű lemondással »vonult azón hivatali kis körbe, melylyel legközelebb megtisztelték.« Az események kerekét megállítani emberi erő nem volt képes többé. Népszerűségét — mint maga is mondta — épen a Kossuth elkeseredett támadásával koczkára vetette, de izzó gúnyját sem nem tudta, sem nem akarta elfojtani. Műve az utolsó kísérlet saját irányának védelmére; de e kísérlet a nemzetnek nem használt, az írónak pedig csak ártott. Széchenyinek itt vázolt három műve a két elsőhöz hasonló gondos kiadásban jutott a nemzet kezébe Viszota Gyula és Kautz Gyula bevezetéseivel. Amaz igen részletesen beszámol a Stadium megjelenése történeti adataival ; emez pedig politikailag méltányolja mind a három művet, utalván a megfelelő irodalmi adatokra, melyek Széchenyi munkáinak hatásait feltüntetik. VÁCZY JÁNOS. Deutsche Texte des Mittelalters. Herausgegeben von der kön. Preussischen Akademie der Wissenschaften. Bd. VI. Das Leben der Schwestern zu Tösz, beschrieben von Elsbet Stagel, samt der Vorrede von Johannes Meier und dem Leben der Prinzessin Elisabet von Ungarn. Herausgegeben von Ferdinand Vetter. Berlin, 1906. Weidmannsche Buchhandlung. Nagy 8-r. XXIV, 133 1. Stagel Erzsébet egy domokos-zárda apáczája volt a svájczi Töszben és mint ilyen a nagy német mystikusnak. Suso Henriknek leglelkesebb tanítványa, Egyebek között megírta' harminczhárom szentéletű apáczának rövid élettörténetét, kik 1250—1350 között a töszi zárdában éltek. E munka egyike a német mystika legkiválóbb alkotásainak és legfontosabb forrásainak. Ezek az életrajzok, meleyket Stagel 1350—1360 között írt, több gyűjteményes kéziratban maradtak ránk. E kéziratok közül a legfontosabbak első sorban a szentgalleni, azután az überlingeni és a nürnbergi, mind a három a XV-ik századból. Ezen három kézirat mindegyikében az említett életrajzok után az Árpád-ház utolsó sarjának, III. Endre leányának, Erzsébetnek »legendája« következik, a ki tudvalevőleg atyja halála után mostoha anyjával, az osztrák Ágnessel elhagyta Magyarországot s végűi a töszi kolostorba került, a hol huszonnyolcz évi zárdai élet után a XIV-ik század harminczas éveinek