Századok – 1906

Történeti irodalom - Széchenyi István (gróf) munkái. Második sorozat. II. köt. Ism. Váczy János 461

465 TÖRTÉNETI IRODALOM. dogságához vezet ; de ez a boldogság nálunk első sorban abban áll, hogy a haza minden lakosának meglegyen az ő polgári joga. Ámde ez máskép el nem érhető, csak ha az ősiség avult törvényét eltörli a nemzet. E miatt ugyanis »Magyarországban csak a legkisebb résznek van tulajdona«, s a földbirtok legnagyobb része »semmi egyéb, mint bitang vagy bitangabb.« Innen van mezei gazdaságunk fejletlensége, sőt alacsonysága, a mit meg a belső fogyasztás híja okoz. A következmény ismét, mint az előbbi okadásban : adjunk polgári jogot a lakosság mindenikének, hogy nagyobb legyen a belső fogyasztás. Tehát az ősiség a hitel hiányának is oka, s mivel a szorgalom elnyomója, akadálya a közvagyonosodásnak is. Az ősiség eltörlésével szorosan összefügg a fiskalitás megszűnése. Széchenyi bebizonyítja, hogy a fiskalitás megszüntetése több hasznot hajt az államnak, mint megmaradása, de csak akkor, ha a nemes annak adhatja birtokát, a ki legtöbbet ad érte. Ám ehez a tulajdonjog kiterjesztése szükséges. E pontnál Széchenyi a természet szent törvényeit is bizonyítékul veszi, midőn nemesebb »szívvágyainknak engedve«, férfias lelkű szántóvetőinket legszentebb jussaikba óhajtja iktatni; de egy pillanatra sem feledkezik meg reform-rendszere alapjáról, midőn siet hozzátenni, hogy fogadjuk meg józan eszünk tanácsát és neveljük a magunk hasznáért a közhasznot. Sas pillantása előtt már 1831-ben feltűnik a jobbágyság elégedetlensége, a mi Eötvös műveiben másfél évtized múlva szintén mint halaszthatatlan megoldást követelő kérdés van felállítva. Széchenyi meg akarja nyitni a jobbágyság boldogulásának útját, hogy gyarapodjék »becsületes módon s más kára nélkül«, mert már »gondolkozik, többet kiván s végre gátokat tör, ha azok előtte jó s emberséges szívűleg soha meg nem nyittatnak.« A tulajdonjog törvénybe iktatása a törvény előtti egyenlőséggel karöltve jár. Mint az előbbi javaslatot, ezt is a természet törvénye szavaival bizonyítja először, hogy azután egész rendszerének alapjáról is megvilágítsa. Nincs lealázóbb valakire, — így okoskodik — mint ha egy ember kegyelmétől függ török rabszolgaként. Nálunk eddig a nemes és nem-nemes közötti viszony ilyen lealázó volt, tehát a természet törvénye elleni, a melynek épen ezért előbb-utóbb szét kell törnie. Valódi csoda, hogy ez mindeddig meg nem történt, de további fentartása »Isten-kisértés« lenne. Mert ha a nemes igazságot kíván a maga részére, meg kell adnia jobbágyának is; azon törvényt sérteni büntetlenül, mely másokat igazságtalanúl sújt,