Századok – 1906

Történeti irodalom - Melich János: Szláv jövevény-szavaink. I. köt. Ism. Karácsonyi János 451

459 TÖRTÉNETI IRODALOM. történhetett, mert a keresztelés színhelye, Bodon, csak 1002-ben került a görögök kezébe. Az, hogy Szent István 1022 után Konstantinápolyban zarándokházat épített, a keresztyénség első szálaira nézve semmit sem bizonyíthat, mert akkor a magyarok már keresztyének voltak. Az erdélyi fejedelmek a XVI—XVII. században rendes szállóhelyet (az erdélyi ház) tartottak Konstantinápolyban, de azért az iszlamra térni eszük ágában sem volt. Az, hogy a XI—XII. századokban a magyarok ó-szövetségi neveket is használtak, épenséggel nem bizonyíték, mert a biblia közös forrás volt, a melyből mind a görög-keletiek, mind a római katholikusok merítettek, és sikertelen Melichnek abbeli erőlködése, hogy csak egyetlenegy görög-keleti formában közvetített keresztnevet is kimutasson a X—XI. században élt magyarok között. Ellenkezőleg az újszövetségi keresztnevekkel szemben az ó-szövetségiek használata a régi magyaroknál elenyészően csekély. A tihanyi apátság alapítólevelének névjegyezői között pl. egyetlenegy ó-szövetségi név sem fordul elő. (Melich ugyan Lázár-1 annak tartja, de hibásan, mert e név első viselője alatt a Krisztustól feltámasztott s a hagyomány szerint utóbb marseillei püspökké lett Lázár értendő.) Görcsösen ragaszkodik azonban Melich a leereszt és szombat műszavakból levont bizonyítékhoz, mert e szavak szerinte (420. 1.) kétségtelen görög-keleti szláv kifejezések. Pedig a dolog épen nem kétségtelen. Maga a szerző is elismeri és bizonyítja, hogy a baptismát (keresztséget) jelentő magyar kereszt római katholikus szláv eredetű, a vízkereszt ünnep neve pedig a róm. katli. szlovénből fordított kifejezés. Ámde mind a keresztség kiszolgáltatásánál, mind vízkeresztkor épen azt látja a hivő közönség, hogy a pap nagyon sokszor keresztet vet (pl. a keresztségnél legalább tízszer) a keresztelendőre vagy a vízre. S ha ezt a keresztet kereszt-nek tanulta a magyar, miért ne vihette volna át e szót annak állandó jelére, a fából vagy érczből készült keresztre is ? A szombat szó fejtegetésénél pedig elfelejtette Melich, hogy a magyar nem volt szolgailag kényszerítve arra, hogy a latin szavakat csupán szláv közvetítéssel vegye át. Az evangyéliumot pl. egyenesen a vulgáris latinból alakította; a püspök szó is magyar hangátugratással lett a piseop-ból. A szombat szót is tehát vagy az ó-felnémet sambaztag-hói kölcsönözte vagy a sabbat-ból maga alakította. Mert hogy a magyarban a kettős pp-bői lehet mp, azt bizonyítja a kuppler-bői alakult komplár ; hogy pedig a kettős &&-ből is lesz mb, mutatja a lobbant szó, mely a régiségben lomhát alakban is előfordúl.