Századok – 1906

Történeti irodalom - Melich János: Szláv jövevény-szavaink. I. köt. Ism. Karácsonyi János 451

456 TÖRTÉNETI IRODALOM. A latin-görög eredetű, valamint a biblia útján elterjedt nevek közül nagyon jellemzők a Balázs, Barnabás, Gergely, István, Miklós és Sebestyén nevek, melyek csakis mint a róm. kath. szlovénből való kölcsönvételek érthetők meg, ellenben görög-keleti szláv származásúak nem lehetnek. Maga Jézus Krisztus neve, a mi nélkül keresztyén ember el nem lehet, határozottan róm. kath. szlovén közvetítésre mutat, mert a görögök és a gör. keleti szlávok Iszusz Hrisztosz-t mondanak. A György és Dienes nevek német hatásra vallanak, ellenben olasz hatásra csupán a Pongrácz név. Részletes fejtegetéseit ezzel a következtetéssel fejezi be Melich: »A nevek vizsgálata tehát azt vallotta, hogy kereszténységünk nem bolgár-szláv, s a kiinduló ponton nem olasz, hanem dunántúli szlovén.« Bár Melich végső következtetését elfogadom, mégsem hallgathatom el, hogy művének ezen része, ha nem is hibás, de több tekintetben fogyatékos. Maga bevallja (2. r. 99. 1.), hogy adatait azokból a XI—XII-ik századbeli oklevelekből vette, melyeket Fejérpataky László értekezései eredetieknek mutattak ki. Mikor a magyar helyesírás fejlődését kutatta, nagyon helyesen tette Melich, hogy csak ezeket az okleveleket vette tekintetbe; de mikor a személy- és keresztneveket gyűjtötte, bátran kiterjeszkedhetett volna a jó másolatokban, illetőleg hiteles átiratokban fenmaradt oklevelekre is, mert a személy- és helynevek leírásában a másoló változtathatott ugyan a helyesíráson, de már pl. Laurentius helyett Nikanort, Blasius helyett Miront nem írhatott. Tehát ha pl. az 1329-iki átiratban fenmaradt 1138-iki dömösi alapítólevélben nem olvasunk Filimon, Spiridion, Babilas, Dosziteusz stb. csupán a görög-keleti egyházban használt neveket, bizonyosnak vehetjük, hogy azok nem is fordultak elő az 1138-ban felírt számos magyar keresztnév között. Nem ok nélkül említettük pedig példáúl a dömösi alapítólevelet, hanem azért, mert ez oklevél a régi magyaroknál használt személynevekre nézve valódi kincses bánya. Melich névjegyzéke ellen azt is fel lehetne vetni, hogy egyoldalú, csupa dunántúli okleveleken nyugvó összeállítás. Ámde a dömösi alapítólevél nagyszámú tiszamenti és tiszántúli lakost sorol fel, sőt harmincz erdélyi sóvágónak nevét is feljegyzi. Nyugodtan felhasználhatta volna Melich a százdi monostornak 1067 táján kelt alapítólevelében foglalt személyneveket, továbbá a tihanyi apátságra vonatkozó 1118-iki és a bozóki monostorra vonatkozó 1135-iki okleveleket is. Utóbb a latin eredetű nevek felsorolásánál nem veti meg a későbbi, sokszor csak átiratokban fenmaradt adatokat sem, mint pl. az 1510-ig annyiszor és sokszor hibásan átírt Margit-