Századok – 1906

Értekezések - ERDÉLYI ALAJOS: Barcsay Ákos fejedelemsége. - I. közl. 412

4 36 erdélyi alajos. gyűlésileg megszavazott segélye a rendeknek. 1645-ben még csak 60 dénár az adó kapunkint, de azután folyton emelték 25, 50, 75 dénárral. Rendkívüli hadi segélyül (subsidium) I. Rákóczy György ] 634-ben 22 frtot szavaztat meg portánkint, bizonyára az előbbi évek háborúskodása miatt; később legfeljebb 15—20 frtot adnak olykor e czímen. A portális adót tizető falvakat rovásos falvaknak nevezték, egy-egy kapura 10 jobbágyot róva. A tíz u. n. taksás város meghatározott összegben adózott. Az adózás alól a fiskusi jószágok sem voltak kivonva; a hódoltsági falvak felét fizették ; csupán az égett falvak voltak adómentesek három évig, míg a nemes csak pro bono publico visz a fiskális várakba munitiót.1) Szokott adófizetési terminusok : a szent György napinak felét jun. 1-én, felét aug. 1-én; a szent Mihályinak felét nov. 1-én, felét jan. 1-én fizették le. Voltak még olyan rendkívüli adók is, melyek valamely korszükségletet elégítettek ki.2

) Ily rendkívüli korszükséglettel kezdődik Barcsay szerencsétlen uralma. Az 500,000 tallérnyi hadi sarcz, az u. n. summa, és a 40,000 aranyra fölemelt évi adó a porta számára, szinte hallatlan összegek akkor az úgyis kimerült Erdélyre nézve; hozzá a fiskusi javak Rákóczy kezén voltak s így a különben is szegény Barcsay az állam belügyi költségeit sem fedezhette az ország segélye nélkül. Három rendkívüli szükségletet kellett tehát kielégítenie a marosvásárhelyi országgyűlésnek, és a rendek legalább a megajánlásban elég nagylelkűeknek mutatkoztak, midőn kimondták az általános adókötelezettséget. (III. art.) S bár mindenük kiadásával sem képesek a summát előteremteni, mégis hogy követüknek legyen mivel a többinek elengedését a portán kikönyörögnie, elhatározták a következőket : A szegény nép nem oka a nagy tehernek, tehát ne a jószágok, hanem ők maguk, mint úri, nemes és székely rend, valamint Marosvásárhely városa fizessenek kapuszám szerint 20—20 frtot; a székely 10—10 jobbágya után 20 frtot; a szászság is elvállalja minden pusztulása mellett is a rá eső részt, csupán azt köti ki, hogy maga szedhesse be ; az egyházas nemesek, özvegyek, magyar és oláh papok, molnárok, székelyek, az összes székely taksás városok és rovatlan faluk 2—2 frtnyi fejadót fizetnek. A legszomorúbb határozat az, melylyel önmaguk ellen előre meghozták az Ítéletet : A ki nem ') Approbata Const. 90. 2) Approbata Const. 78—81. Érdekes eset erre, hogy 1653-ban portánkint 1 frt adót szavaztak meg Jenő építésére, kikötve azonban, hogy belőle 25 dénárt a konstantinápolyi erdélyi ház tatarozására fordítsanak, mely hír szerint nagyon rossz állapotban van.