Századok – 1906

Értekezések - ERDÉLYI ALAJOS: Barcsay Ákos fejedelemsége. - I. közl. 412

barcsay ákos fejedelemsége. 44] váradiakat megfenyegette, hogy a nagyvezér újra eljön meghódításukra, ha továbbra is hűtlenségben maradnak. Ali jenei pasa és Míhne vajda segélyüket ígérték, sőt ígéretet nyert Barcsay, hogy Keményt is hazaküldik tatár segélylyel. A budai vezér kegyének további biztosítására Sebessy Ferenczet küldik követűi, ki hírűi viszi, hogy a summa behajtása Rákóczy miatt lehetetlen, mert Barcsay Mihnét is kénytelen volt visszabocsátani a Rákóczytól támogatott Konstantin vajda miatt ; de azért levélben a rendek megígérik, hogy Barcsay azonnal hozzáfog Rákóczy üldözéséhez és kardját néhány nap alatt beszolgáltatja.1

) Hátra volt még a porta megengesztelése a várakoztatásért. Barcsay ajánlatára liizelgő levelet írnak a török császárnak és a nagyvezérnek, hogy a sarcz kivetése Rákóczy miatt késik, ki most is zavarja őket ; ne nehezteljenek hát a közigazgatás elhanyagolásáért.2

) A kapucsi pasa azonban fölemeli szavát álnokságuk miatt, a miért az ezer erszény pénzből még semmit sem adtak ; nem fog tehát késni a bosszú. S a rendek még hálálkodtak a kegyért, hogy három hónapi halasztást nyertek az 500,000 tallér leíizetésére. Nem gondolták meg, hogy mit Ígértek; nem gondolták, hogy még a Barcsay -nak tett Ígéretüket sem válthatják be. Barcsay nov. 11-én, a törvények szentesítése után, a kapucsi pasa, Musztafa bég és 1000 török katona élén elhagyta a várost, ügyet sem vetve Mihne későn, í-ongyosan és rabló módra érkezett 2000 főnyi segélyhadára. A tevékeny országgyűlés úgyszólván négy nap alatt, jóakaratú intézkedésekkel, három követséggel, kilencz articulussal látszólag tisztázta a bonyodalmas helyzetet. A törvényczikkek két feladatot oldanak meg : Barcsay megerősítését a fejedelmi székben s a porta megnyugtatását a sarcz kivetésével. Az előszóban Dávidként szent megnyugvással fogadják Isten »súlyos látogatását«, sőt »szívbeli hálaadással« adóznak iránta, mert »szent lelkének vezérlése által Nagyságodat (nemkülönben mint Áront az föllobbant és hazánkat megemésztő tűznek megoltására) felindítván, az ellenünk végső romlásunkra gerjedező hatalmas nemzetek előtt Nagyságod méltóságos személyét oly ked(v)essé tötte, ki által nekünk es országúi (noha terhes conditiókkal) kegyelem adatott.« ') Erd. orszgy. eml. XII. 94—98. 2) Érdekes Franknak, a szász naplóírónak magyar megjegyzése a levélre és a Eákóczyhoz írt levélre vonatkozólag : »N. b. gyanakszom, hogy Erdélynek végső veszedelme ez két levélből származik. Sepienti satis.«