Századok – 1906

Értekezések - ERDÉLYI ALAJOS: Barcsay Ákos fejedelemsége. - I. közl. 412

4 36 erdélyi alajos. delmi jog szerint követei útján érintkezett a rendekkel. Ezek egyike, Dániel Ferencz, volt jenei követtársa, személyes tanúskodásán kívül számos levéllel igazolja követségük eljárását. A nagyvezér hazug hitegetőknek czímezve őket. Barcsayra szinte ráerőszakolta a fejedelemséget, és fenyegetőzött, hogy maga is hetör Erdélybe, nemhogy visszahívná a benlévőket. Pedig ezeknek csak számára gondolni is félelmetes : 100,000 tatár, 12,000 kozák, 12,000 szilisztriai, 9,000 moldvai, 12,000 havasalföldi tört be, kikkel Mihne is kénytelen volt eljönni szövetségese ellen, hogy a fejedelemséget pasasággá változtassák. Barcsay tehát engedett, mire a nagyvezér és a tábori díván a következő föltételeket szabta : Jenő, Lúgos, Karánsebes tartományaikkal együtt török birtokká legyenek ; Szolnok szökevény jobbágyai visszaadassanak; Erdély adója 40,000 arany legyen, hadi sarczúl fizessen 1000 erszény pénzt, vagyis 500,000 tallért; fogja el Rákóczyt s mindezek lehető gyors végrehajtására három kezest adjon a maga, és hármat az ország nevében. Barcsay könyekre fakadva esdekelt kegyelemért, de a nagyvezér most már a szót is megvonta tőle és török kikiáltók hirdették a táborban Barcsay fejedelemségét, ki megkapta a császár botját. Bármennyire meghökkentek a rendek a súlyos föltételek hallatára, nem lehetett okuk Barcsayt gyanúsítani, mert hiszen őket is szorongatta a budai vezér, ki a kapucsi pasát — mint levelében írja — azért küldi, hogy megfigyelje, ki tagadja meg a tanácsosok közül a császártól küldött kaftán fölvételét, és hogy ezek nevét jegyzékbe véve, a portára küldje. Másfelől meg Rákóczy fenyegette őket. Nem akartak tehát elhamarkodott határozatot hozni. Ekkor Barcsay újra szép jelét adta hazafias, messzelátó politikájának, midőn nem siettette fejedelemsége elismertetését, hanem indítványozta, hogy előbb kérleljék meg Rákóczyt. A rendeket elragadta a lelkesedés ez indítvány hallatára, mely meg akarja őket szabadítani az aggodalmaktól s tisztázni óhajtja Rákóczy, Barcsay és a rendek egymás iránti helyzetét. Ha Rákóczy hivatkozik kicsikart határozatokra, találnak ők is jogczímet eljárásuk igazolására. Levelükben emlékeztetik Rákóczyt a gyalui egyezségre, mely szerint, ha rájuk támadna a török, Barcsaynak hűséget esküdhessenek. De sokan már a késlekedésben is komoly veszedelmet látnak. Barcsay tehát oly írásbeli nyilatkozattal oldja meg a csomót, melyben egyrészt kifejezi Rákóczy iránti engedékenységét, másrészt egyenesen kimondja, hogy míg a haza veszélyben van, nem akar Rákóczytól függni, mert ez csak pártokra szakítaná az országot. Valóságos fejedelem lesz ; mégis ha