Századok – 1906

Értekezések - BAUMGARTEN FERENCZ: A saint-gillesi apátság összeköttetései Magyarországgal 389

400 BAUMGARTEN I'ERENCZ. Mindez oklevelek hasonló jogi körülmények között keletkeztek. Nem a jogot adó forum állítja ki azokat. Ezért közös és egyetlen közös vonásuk az objectiv notitia-szevű forma, mely csak konstatálja az előzőleg megtörtént actiót. Oklevelünk formája a többiekénél mégis fejlettebb, mert oly forum iratja, melynek nagyobb oklevél-praxisa van, mint hazai egyházainknak. Emlékeztet e tekintetben a Kálmán-kori dalmát oklevelekre, melyek szintén egy régibb diplomatikai gyakorlattal bíró vidékről kerülnek ki. De az említett notitia-szerű oklevelek mind meglévő egyházak jogait gyarapítják. Oklevelünk az egyetlen alapítólevél, mely ilyen formában van kiállítva. E körülmény és az a tény, hogy oklevelünk a sola traditio által történt alapítás jellemző példája s az egyetlen adománylevél Szent László korából, régiségén kívül diplomatikai szempontból is kiváló értékűvé teszik annak szövegét. Rég elismert dolog az oklevél tárgyi érdekessége. Ez teszi indokolttá, hogy kézirat-tanulmányunk alapján az eddigi közléseknél megbízhatóbb szövegben újra kiadjuk. Mint már említettük, külön oklevél a chartularium Ego fráter ille kezdetű része. A monostor megalapítása ekkor már megtörtént; már szerepelnek a monostor apátja és a somogyvári szerzetesek; megtörténik az apátság belviszonyainak rendezése; megállapítják a szerzetesek által leteendő hűségesküt.1) Az oklevél kiadója Odilo apát, kinek pecsétjével van megerősítve és a ki az oklevelet Péter apát és a somogyvári szerzetesek consensusával bocsátotta ki. Az actio és conscriptio egyidőre esnek. Az actio tanúi Teuzo legátus, Odilo és Péter apát, a pannonhalmi és tihanyi apátok, egyszersmind confirmatorok, vagyis az oklevélkiadás tanúi. Az oklevél Odilo capellanusának műve, írója Eude (Odo) franczia szerzetes. Ezen oklevél szintén 1091-ben kelt, a mit abból következtetünk, hogy Teuzo legátus és Odilo apát még Magyarországon vannak. ') Teissonier (Notice historique sur Saint-Gilles et son culte, 114 és köv. 11.), Goiffon (Saint-Gilles, son abbaye etc. Nîmes, 1882. 47. 1.) és Vaissete (Histoire du Languedoc, V. 1708. 1.) azon nézete, hogy itt Péter apát esküjéről van szó, tarthatatlan. A szöveg határozottan azt mondja, hogy Péter apát jelenlétében az egyes szerzetesek teszik le az esküt.