Századok – 1906

Értekezések - BAUMGARTEN FERENCZ: A saint-gillesi apátság összeköttetései Magyarországgal 389

A SAINT-GILLESI APÁTSÁG ÖSSZEKÖTTETÉSEI MAGYARORSZÁGGAL. 397 a praeceptumot a donummal azonosítja. A király és tanúi nem szerepelnek mint confirmatorok az oklevélben, a minek pedig meg kellett volna történni, lia az oklevelet a király állítja ki. Közreműködésük csak az ajándékozás tényére terjed ki és nem egyszersmind az oklevél kiadására is. Az oklevél sajátságos formájának magyarázatát nem is a királyi kanczellária vagy kápolna fejletlen praxisában, hanem az írásbeliség fejletlenségében keresem. Nem hiszem, hogy a királyi kápolna járatlanságból alkalmazta volna a notitia formáját, hanem úgy vélem, hogy mivel a király egyáltalában nem állított ki oklevelet, az érdekeltek maguk Íratták azt meg. Ennek formái nem is annyira fejletlenek, mint inkább sajátságosak; az oklevél Íratása körülményeihez czéltudatosan alkalmazkodnak. A longobárd,1

) sőt a német királyok 2

) jog-gyakorlatában is megtörtént, hogy a király sola traditio által, vagyis csak a birtok tényleges átadásával tesz adományt, a nélkül, hogy erről oklevelet állítana ki. Megtörtént ez ebben a korban a conscriptiós oklevelek tanúsága szerint hazai praxisunkban is.3) S ez alkalommal is így történt ; sőt ez esetben egy monostor alapítása történik meg sola traditio által, a mire hazai joggyakorlatunkban ez a legcsattanóbb, ha talán nem is az egyetlen példa. Odilo írásbeli bizonyítékot akart a somogyvári alapításról és adományozásról. De a királyt nem szólaltathatta meg. A saját nevében sem beszélhetett, minthogy nem ő maga a jogot adó személy és a maga ügyében nem is szerepelhetett mint oklevélkiadó forum. É kényszerhelyzetben választotta a sajátságos objectiv formát, melyben nincs semmi dispositio és subjectiv akaratnyilvánítás. Az anyaszentegyház nevében konstatálja, hogy az alapítás és adományozás kötelező és jogérvényes formában megtörtént. Oklevelünkben határozott jelek mutatnak arra, hogy írója franczia ember volt. A római jog felfogását követve, az ajándékozásban kétoldalú jogügyletet lát s megkülönbözteti a donatio és acceptatio mozzanatát. Ez a jogi felfogás nálunk teljesen szokatlan, de igen természetes egy délfranczia embernél. Azt is mutatja e szövegezés, hogy oklevelünk a jogban jártas ') Bresslau : TTrkundenlehre, 718. 1. 2. jegyz. ') III. Henrik király említi, hogy apja Konrád császár sola traditio által ajándékozott volt meg egy monostort. Ez adományt az apát külön kérésére csak ő erősítette meg oklevéllel. Beyer : Mittelrheinisches Urkundenbuch, I. 366. 1. 312. szám. 3) Fejérpataky : A királyi kanczellária az Árpádok korában, 17. 1.