Századok – 1906

Értekezések - KISS ISTVÁN (R.): II. Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelemmé választása - IV. befejező közl. 313

II. RÁKÓCZI FERENCZ ERDÉLYI FEJEDELEMMÉ VÁLASZTÁSA. 333 régi befolyása és hatalma visszanyerését remélte, akár pedig azért, mert látván azt, hogy a hosszas béke a török hadakra mily gonosz, züllesztő hatással van, egy sikerrel kecsegtető háborúra örömmel ragadta volna meg az alkalmat. A kérdés csak az lehetett bármelyik esetben, hogy melyik fejedelem szövetsége igér több sikert? A szerencsés Rákóczit szívesen támogatták volna, közeledtek is feléje, ajánlottíík is barátságukat, de — a mint láttuk — eredmény nélkül, és így nem maradt más alkalom, illetve ürügy a beavatkozásra, mint a Thökölynek való segélyadás. E hajlandóságot elárulják azon török katona szavai is, a ki Erdélyben az 1705 év elején a franczia követ kíséretében volt. Ez mondá, hogy »az jövő nyáron Szebent az török meg akarná szállani, vannak sok erdélyi urak Szebenben, kik Rákóczi Eerenczet uroknak, fejedelmeknek nem akarják tartani és nem szeretik ; hanem a török császár tudja, kit teszen fejedelemnek Erdélyben.« Ha nem is tételezzük fel. hogy a török katona be volt avatva a port;i titkos terveibe, de a török hajlandósága már csak abból is bizonyos, hogy az erdélyi török pártot is ébren igyekezett tartani, már pedig tudjuk, hogy e párt Thökölyt tekintette fejedelmének. Bizonyos, hogy e párt és Thököly között az összeköttetés annál szorosabb lett, minél jobban kiderült a Mikes-féle követség fogadásából és a Rákóczi késlekedéséből, hogy Ígéretének beváltását, a Thököly kikérését halogatni kívánja. Hogy mily nagy óvatossággal intézték ezt, arról a Pekri és Thököly levelei és izenetváltásai győznek meg. Bármennyi jellemhibával, bármily nagy önzéssel és állhatatlansággal volt is terhelve Pekri, de az bizonyos, hogy őszintén óhajtotta, hogy hazája a német uralmától megszabaduljon és ezt csak a török segítségével remélte. Következetesen törökpárti volt ő az egész kurucz korban, úgy hogy ettől Rákóczi adományai sem vonhatták el. Ez adományok által arra sem érezte magát kötelezve, — a miben feleségének is volt része, — hogy Thökölyvel szakítson, de az összeköttetést, különösen a mióta Thököly egyik levelét felszakítva kézbesítették neki, a mióta észrevette, hogy nagyon szemmel tartják, nem levelezés, hanem üzenetváltás által tartja fen. Figyelme még arra is kiterjed, hogy Thökölynek azt is előírja, hogy milyen levelet küldjön neki, hogy esetleges vádoltatása esetében épen a Thököly levele legyen bizonyság hűsége mellett. Teleki Mihály 1705. febr. 22-én kelt leveléből. Eadványi lt. III. oszt. 31. cs. 52. sz.