Századok – 1906

Értekezések - KISS ISTVÁN (R.): II. Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelemmé választása - IV. befejező közl. 313

328 K. KISS ISTVÁN". bécsi udvart nem segítik,1

) a mi mind óvatosságra inti. De sokkal jobban rátermett a diplomácziára, semhogy az óvatosságra intő körülményekről és terveiről akár Thökölynek akár másnak, Forgáchot kivéve, felvilágosítást adjon. Ha irtózik is a török pusztító, rabló hadviselésétől, ha vallásos érzülete némileg visszatartja is a vele való szövetségtől, ha tisztán látja is a török elsatnyult, enervált állapotát,2

) de egész pályája alatt sem hagyja ki számításaiból, és kezdettől oly összeköttetést tart vele, hogy szükség esetén szövetségét, segítségét kérhesse. Erre az esetre akarja megtartani választása után Tkökölyt, a kit épen úgy biztat fiúi kötelessége megbizonyításával, sok reményre de kevés positiv követelésre jogosító Ígéreteivel a Mikes-féle követség fogadása után is, mint azelőtt. Levelezésük bizonyítja, hogy viszonyukban a követség nem olyan fordulópont, a minőnek az Emlékirat feltünteti, sőt csak némi változást sem jelent. Hiszen Rákóczi épen a követség érkezése s talán fogadása napján, szeptember 25-én ír olyan levelet Thökölynek, a melyet »örömmel olvashatott«,3) mert abban ismételte régi ajánlását. Bár alig lehetne igazolni, mert a körülmények ellene bizonyítanak, de fel lehet tenni, hogy Rákóczi még a követek fogadása előtt írta a levelet ; ezért későbbi adatokkal is igazolnunk kell állításunkat. Rákóczi következő levele nov. 12-én, az érsekújvári táborból kelt és ez is oly híreket tartalmazott, hogy Thököly örömmel olvasta s tovább is remélte szabadulását, hazájában való lakását; kívánja is, hogy »az feltetsző új esztendőben Kegyelmedet én is láthassam testi szemeimmel, örvendezhessem Kegyelmednek kedves hitvestársával, szerelmes gyermekivel együtt való laktában s örömében, és édes hazájának is ebben az új esztendőben való felszabadításában.« 4) Decz. 26-án Léván kelt levelében is megújítja »fejedelmi paroláját és fiúi szeretetbűi s indulatbúi álló assecuratióját« ; de bevallja azt is, hogy a portára eddig küldhette volna követét, »ha némely dolgoknak conjuncturái nem impediálták volna azon igyekezetiben.« b) Es a míg ez Ígéreteket következő leveleiben is ismételi, az erdélyiekkel szemben is úgy visel») Id. m. id. h. 2) Archivom Rákóczianum, I. oszt. 2. köt. 295 és köv. 11. ') Thököly 1704. decz. 9-én írja: Ság nevő helybűi sub dato 25 Septembris írt levelét Kegyelmednek örömmel olvastam ; melyben lett ajánlásában nem kételkedvén, ő is kéri, hogy előbbi Ígéreteiben, hozzája való atyai szeretetében ne kételkedjék. Mon. Hung. Hiat. SS. XXIV. 576.1. 4) Id. m. 575. 1. 5) Id. m. 582. 1.