Századok – 1906

Értekezések - KISS ISTVÁN (R.): II. Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelemmé választása - IV. befejező közl. 313

318 R. KISS ISTVÁN. toskodó ember —- azt bizonyítanák, hogy ha nem is egy, az újabb viszonyokkal szemben még állást sem foglalhatott párt megbízásából járt el, de több ember biztatására ment bele a kényes természetű dologba. Különben is minden ilyen ügyet az ember meg szokott beszélni másokkal is, és sokáig tervezget, a míg a valósításra rászánja magát. Azért fontos ez, mert ő már aug. 5-ike előtt lépést tesz a megvalósítás felé, a mi azt mutatná, hogy a gondolat még juliusban, a választás után nem sokkal fogamzott meg. Ekkor ír ugyanis levelet Vajda-Hunyadról Kadvánszky Jánoshoz, n:int »a méltóságos fejedelem. Rákóczi Eerencz kegyelmes urunk erdélyi personálisához«, a melyben írja, hogy szándéka volt felkeresni őt, de nem találta Fehérváron ; azért értesíti, hogy 6-án vagy 7-én felkeresi, »lévén olyan dolgokról való beszédem Kegyelmeddel, melyek czélozzák Kegyelmes urnnk, az magyar ügy és hazánkat«, kihez képest szeretettel kéri, hogy azon a napon »ne diffikultálja otthon tartózkodni.«1

) Azonban Radvánszky vagy későn kapta kezéhez a levelet, vagy »valami veszedelmes, káros dolog kénszerítette«, nem maradhatott otthon ; ez azonban Barcsait nem akadályozta meg abban, hogy vissza várja őt. a mikor is »sok discursussal volt ő kegyelme« és Radvánszkvt kérte, hogy tanácsait írja meg a fejedelemnek. Radvánszky azonban helyesebbnek ítélte, ha sajátkezűleg leírja projectumát. Barcsai tehát hirtelenében, nem épen gondos szövegezéssel »papirosra tette.«i Kiinduló pontja nem a régi szokás, nem az Approbatákba felvett fejedelmi conditiók, hanem azon szerencsés és szerencsétlen fejedelmek, a kik példáúl szolgálhatnak annak bizonyságára, hogy »Erdélynek dolga eleitől fogván, úgy az erdélyi fejedelmek megtartattások, függött a török portával lévő jó correspodentiától.« Rövid történelmi áttekintése a II. Rákóczi György szomorú sorsánál akad meg több időre, a kinek »végső veszedelme« elégséges alapúi szolgál arra, hogy a »felix, quem faciunt aliéna pericula cautum« közmondással áttérjen javaslatára. E szerint a fejedelem hirdessen egy kis ország gyűlését, a melyen »illő dolog« hogy választásáért köszönetet mondasson. Ezenkívül proponáltassa, hogy a statusok különböző ajándékokkal2

) a »három nemzetből álló követjeket portára expediálják, holott az ő Nagysága confirmatióját sollicitálják, ') Id. lt. III. oszt. 7. es. 65. sz. 3) Különösen ajánlja az asztalra való órát, mert »a régi fejedelmek is efféle órával és egyéb raritással kedveskedtek, mivel ott az ezüstnek kevés bocsi, az ilyen pedig kevesebb költségben telik.«