Századok – 1906

Értekezések - ŠUFFLAY MILÁN: Az idéző pecsét a szláv források világánál 293

307 SUFFLAY M. AZ IDÉZŐ PECSÉT A SZLÁV FORRÁSOK VILÁGÁNÁL. De hagyjuk a billogokat és térjünk vissza az idéző pecséthez. Az idéző pecsét mind Magyarországon, mind Csehországban a jelvények helyére lépett. De mivel ez Csehországban két századdal előbb történt, tehát épen akkor, mikor ott a nyugati pecsét először lett ismeretessé, a herczegi pecsét nem talált semmi vetélkedésre a még nem létező magán pecsétek részéről ; később pedig megőrizte attól a szent nevet tartalmazó legenda. A nyugati pecsétnek az idézésre való oly korai alkalmazása és hagyományos körirata egyébiránt határozottan arra is mutat, hogy Csehországban az efféle újítás mesterséges úton történt, hol a herczeg személyes akarata léptette a pecsétet életbe. Másféle természetű a fejlődés Magyarországon. Itt az ősi jelvényektől az idéző pecséthez való átlépés nem mesterséges és ezért nem gyors, hanem természetes és ezért lassú. A nyugati befolyás alatt az eredeti billog mindinkább a czímer fogalmához közeledik, pecsétre kerül és azután — mint azelőtt a pálczába vésve — a pecsét révén bírósági idézésre használtatik. Ez által, úgyszólván, lényeges változás nem történt; csak a jelvényt tartó anyag és annak alakja változott. Mint a királybírók népies neve bizonyítja, a népben egy ideig tovább is él az a tudat, hogy a pecsét-küldésnél nem a pecsét, hanem a rajta levő billog a lényeges. És épen csak természetes következménye az idéző eszköz efféle csendes evolutiójának, hogy Magyarországon nincsen a csehországihoz hasonló általános idéző pecsét, hanem hogy ez már első felmerülése alkalmával a bírósági szervezet egész vonalán a bíró személyéhez kötve lép fel, mint világosan kitűnik Szent László és Kálmán királyok törvényeiből, melyek megkülönböztetést tesznek a király, a nádor, a királyi bírák, a világi és papi bíróságok idéző pecsétjei között. egyezik egyrészt a glagolit alpha betummal (Hodoly : Székely vagy régi magyar írás, 13. 1.), másrészt a román tutajosoknál dívó tulajdonjegyekkel. (Burada id. m. —- Moldován id. h. 70. 1. V. ö. azonban Béthy : Az úgynevezett hun-székely írás. Areh. Ért. 1888. 59. 1. Sebestyén: Ethnogr. 1903. 339. 1.) — Ezen alkalommal figyelmeztetem az e kérdéssel foglalkozó kutatókat, hogy a liun-székely írás egyik karakterisztikája : az e betűnek szóközben való kihagyása, sajátsága az I. Rákóczi György udvartartásáról szóló hivatalos magyar följegyzéseknek is. (1631 — 1639. Orsz. Levéltár.) Minden rövidítő jel nélkül következetesen így ír az íródeák : fit — felét, Iríbn = kiben, mg - meg stb.