Századok – 1906

Értekezések - KISS ISTVÁN (R.): II. Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelemmé választása - I. közl. 1

tí R. KISS ISTVÁN. fejedelemmé választásán dolgozzék.«1

) Ezáltal nemcsak azt remélte elérni, hogy Rákóczit vonakodásában megingatja, hanem azt is, hogy Bercsényin vádaskodásáért bosszút áll. Rákóczi emlékiratai néni állapítják meg pontosan Pekri bestígásának idejét, de abból a tényből, hogy be sem várva jun. 3-iki értesítésére Bercsényi válaszát, jun. 5-én az ő véleményének meghallgatása nélkül határozott, önkényt következik azon feltevés, hogy a besúgásnak junius 5-én vagy azelőtt kellett történnie. Mert egykorú adatokból megállapítható, hogy Rákóczira nagyobb hatással volt a dolog, mint Emlékiratai mutatják; nem abban az irányban, hogy a fejedelemségre vonatkozó terveiről lemondva, vonakodásában megingott, hanem elfordult Bercsényitől, konkoly hullott régi meghitt barátságuk tiszta búzája közé. Mutatja ezt már az a körülmény is, hogy Bercsényit nem értesíti a Pekri besúgásáról, nem ad alkalmat arra, hogy tisztázza magát, sőt nem értesíti elhatározásáról sem, úgy hogy Bercsényi jóval később, csak a közhírből és Pekri leveléből értesül arról, hogy »inconsolate szabadon bocsátá Erdélyben.« 2

) Kételkedik is benne, s mivel nem érti, csodálkozik is rajta; de a fejedelem nem oszlatja el kétségeit, nem világosítja fel őt, sőt hetekig nem ír neki, és ha ír, akkor is kellemetlen dolgok vegyülnek levelébe. Már ez is eléggé jellemzi Rákóczi lelki hangulatát; de elégedetlenségét legjobban az bizonyítja, hogy keresve keresi a hibát Bercsényiben ; szót sem érdemlő apróságokért felindúl, megrójja, mellőzi, mintha türelmének próbára tételével akarná próbára tenni hűségét is. Ebből a viszonyból ered két látszólag félreértésen alapuló, de valójában a tényekben gyökerező megrovása Bercsényinek, a minek felemlítését már csak azért is szükségesnek tartom, mert általánosan elterjedt vélemény az, hogy barátságuk soha meg nem ingott. Pekri még nem távozott el Bákóczi udvarából, mikor Bercsényi egyik levelében a következő hasonlatot írja: »ollyan Nagyságod mint az paradicsommadár; nagyok az szárnyai s kicsiny az corpussa, — csak az orrán függ az szegény madárka s úgy lógatja az szél« . . . .3) Rákóczi tiszteletlennek, sértőnek találta e hasonlatot, különösen azt a passusát, hogy az orrán függő madarat az szél kormányozza. Bercsényi magyarázni igyekezett jóhiszemű szavait s kérte is alázatosan : »ne magyarázza Nagyságod úgy, hogy hozzám való régi kegyelmességében ') Bákóczi emlékiratai, 102. 1. 2) Archívum Eákóczianum, IV. köt. 65. 69. 11. ') Id. m. 54. 1.