Századok – 1906

Értekezések - KISS ISTVÁN (R.): II. Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelemmé választása - I. közl. 1

II. RÁKÓCZI FERENCZ ERDÉLYI FEJEDELEMMÉ VÁLASZTÁSA. .11 Emlékiratai szerint az erdélyiek arra kérték, hogy szüntesse meg az országukban eláradott rendetlenségeket és hívjon össze országgyűlést. Kérésük első pontjára Emlékiratai szerint azt feleié nekik — a mint hogy úgy is volt — hogy Erdélybe semminemű csapatokat nem kiilde s a kik ott dulakodnak erdélyiek, azok fölött semmi hatalmat nem kíván magának. Ha a fejedelem korábbi terveit nézzük, tényleg úgy is volt a dolog ;de e terve megszűnt még az 1703 év folyamán. Kétségtelen, hogy ő nem vágyott fejedelemségre, hadakozásának czélja az vala »minden magunk tulajdon hasznunk, méltóságunk nevekedésinek ambitiója nélkül, hogy édes nemzetünk és törvényeink a német sanyargató igája s törvénytelen uralkodása alól felszabaduljon.« 2) Még a fölkelés zászlajának kibontása előtt e czél elérésére alkalmas eszköznek tartotta az erdélyi fejedelemséget. Nem az Apafi alatt amúgy is szégyenletesen lesülyedt méltóság és hatalom, nem azon tönkrement, gyámoltalan ország uralma csábította, hanem azon szerződés, illetőleg az osnabrücki béke azon pontja, mely szerint a svéd és franczia királyok I. Rákóczi György utódainak megválasztásuk esetén biztosították az erdélyi fejedelemséget.3

) A svéd és franczia segítség szerződésszerű megnyerésének tehát az lett volna az alapja, ha az erdélyi rendek fejedelmüknek választják, a mely esetben az elgyöngült Erdély múltja új életet árasztott volna a magyarországi nemzetséges ügyre is. Mielőtt azonban megválasztatására lépéseket tett volna, az említett hatalmakhoz fordult; de sajnosan kellett tapasztalnia, hogy »mily kevés nyomatéka van a fentemlített szerződésnek.«4

) Sikertelen kísérlete után többé nem tekinthette eszköznek a fejedelemséget, mert Erdély sokkal gyöngébb volt, semhogy külső segítség nélkül a nemzetséges ügy kivívására alapúi szolgálhatott volna, sőt oly gyönge volt, hogy saját szabadságát sem szerezhette vissza saját erején. De mivel Erdélyt sem hagyhatta ki számításaiból, Bercsényivel még Lengyelországban azt a tervet csinálta, hogy török rabságban élő ') V. ö. Emlékiratai, 54. 1. a) Az 1704 jun. 5-én kelt regális. Kézirat az Erdélyi Muzenmban gróf Kemény József gyűjteményében. (Erdélynek története eredeti levelekben, 37. köt.) 8) Emlékiratai, 20. 1. — Thaly : Történelmi kalászok, 1603—1711. 191. 1. 4) Emlékiratai, 21. 1.