Századok – 1906

Tárcza - Csapó Vilmos: Adalék az insurrectió történetéhez Mária Terézia korában 167

170 TÁRCZA. s egyszersmind notifikáltam is mindazokat, valamelyek ottan történtek rajtam. Én 18-án ugyanazon holnapban comendíroztattam Oppelnból hadnagy Wogner urammal Rosenbergben azon contributiónak executiójára, mivel mióta itten statióban vagyunk, többnyire a compánia pénzek cassírozására applikáltattam. Az említett Rosenbergben mulattunk mindaddig, valamig 24-én az ellenség Oppeln tájárúi népünket kinyomván, Ternovitza felé nem retraháltuk magunkat ; annakutána lassanként szintén Tessenig retraliáltuk magunkat ; azontúl fogvást az ottan körűi való helységekben nyomorgottunk és tegnapelőtt ismét ide Ratibor alá contraháltattunk ; itten oly nyomorúságban vagyon mind lovaink mind magunk, hogy lehetetlen dolog immár sokáig itten subsistálni ; az húst immár hat héttűi fogvást pénzen veszszük, még azt is csak hébe-hóba kaphatjuk, az is csak ollyan, mintha falevelével hizlaltatott volna; az föld népe mindentűi kipusztult; akárhova forduljunk, nem hallatszik egyéb jajszónál és panaszolkodásnál : az Ur szánja meg ezt a szegény országot és enyhítse meg csapdosó vesszeit rajta. Még eddigien senki is az ellenség miatt közülünk el nem veszett, de másképpen elég maródiak vágynák közöttünk. Az egész téli feldtwacholás igen elcsigázott bennünket, és rioha nagy jó Uramnak látszatott nehéznek lenni az én készületemre való kevés contributió, de mikor némelykor azon hideg szelekben és fermetegekben feldwachot állottam, resolutus voltam: volna helyettem állónak félét oda adni, sőt sokszor azt mondottam. szegény legény vagyok, de ha Chiapó Joseph uram helyettem egy éjjel feldtwacholna, kész volnék 6 aranyat letenni, íme az három holnapok majdnem hat holnapokra nevekedett, a szegény legénynek ruhája ki fog a nyakából szakadni, költsége nem hogy nevekednék, de még kétannyit kiad. Lova vagy megbénúl vagy döglik, a mivel már sokszor megtörtént, időjét vesztegeti haszontalan fejében, annakutánna hova menjen ? Azért is minthogy már mink az időt duplán kiszolgáltuk, örömest immár: nyugodni mennénk, és így főkapitány Metséry uram opiniója szerint az otthon valók váltsanak fel bennünket avagy újouan contribuáljanak szükségünkben. Említett kapitány uram igen jó patronusom, tudván, hogy most írok nagy jó Uramnak, meghagyta hogy levelein által invitáljam nagy jó Uramat az prussustól húsvétra kiosztandó veres tikmonyokra, a mellyekkel kedve szerint lehet egymással komázni, avagy pedig majd az pünkösdi szép piros rózsákra, a melyeket jóllehet a tővisses helyekről fosztunk, de igen szép illatosak vágynák. Mostan semmi újsággal nem tudok udvarolni. Ha nagy jó Uram Helvécziába ') fog írni, ') Az Ott C9alád hazája.