Századok – 1906

Értekezések - KISS ISTVÁN (R.): II. Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelemmé választása - II. közl. 97

106 R. KISS ISTVÁN. Áldatlan munkájának hatása még a rend nevében kierőszakolt országgyűlés kezdete előtt feltűnően látszik. Az alattomban • izgatott, amúgy is féktelenségre hajló hadakban panasz panaszt, rendetlenség rendetlenséget ér. A seregek inkább agyarkodnak egymásra, mint a német ellen, úgy hogy egymással össze is mérkőznek, »a tisztek sem jobbak a közkatonáknál«, vagy lia a Toroczkai rendeleteit szigorúan megtartják, életük a saját katonáik miatt nincs biztonságban. Az ebből kifejlő sok confusió az oka, hogy a főbb tisztek nem is jelenhettek meg egyszerre az országgyűlésen, hanem csak felváltva.1) De e szomorú állapotok híre nem hat oly messze, hogy a gyűlésre készülődök észrevehetnék, a kik látván a kuruczok sűrű, erős portáit, sőt valószínűleg katonai kíséretet is kapván, nyugodt szívvel, bátorságosan gyülekeztek a fejedelmi székhelyre. És a mikor együtt voltak, lehetett látni, hogy nem sokan respektálták a gubernium tilalmát. Csak az urakban volt nagy hiány, mivel biztonságukról Rabutin már régen úgy gondoskodott, hogy keze ügyébe, Szebenbe és Brassóba zárta őket ; de különben majd teljes számban megjelentek a megyék és székek követei és külön is seregestől a székelyek.2

) ') Toroczkai írja jul. 6-án, hogy ő is bemenne a gyűlésre, de mivel Vay Lászlónak is be kell mennie, nem maradna senki a hadak között ; azért arra kéri az urakat, hogy Kaszás Pált küldjék vissza ebédig, hogy ebéd után ők is bemehessenek. (Kadványi ltár: III. oszt. 32. cs. 21. sz.) Erre különben az ellenségre való tekintetből is szükség volt ; de hogy a hadak között mily rendetlenség kapott lábra és mily munkája volt ebben Pekrinek, Toroczkai több levele bizonyítja. (Radványi levéltár : 32. cs. 19. sz. és 36. cs. 124. sz.) s) Rákóczi írja emlékirataiban : > A vármegyék és székely székek mindnyájan elküldék követeiket megválasztatásomra, valamint négy szász szék is ; csak Szeben, Szászsebes és Brassó nem küldhettek követeket a német helyőrségek miatt.« Pár évvel ezelőtt e nyilatkozat volt a legfőbb forrás Rákóczi választására, és Zieglauer szebeni jogakadémiai tanárnak »Drei Jahre aus der Geschichte der Bákóczi'schen Eevolution in Siebenbürgen« czímű különben igen komoly, alapos értekezésében épen e nyilatkozat ellen támadtak scrupulusai, mivel — szerinte — ezen pártirat minden eseményt feltűnően egyoldalii szempontból beszél el, és ő uem ismer sem megbízható írókat, sem egykorú aktákat, a melyek elbeszélését megerősítenék. (Archiv des Vereines für siebenbürgische Landeskunde. Neue Folge, VIII. 103. 1.) Ez állításával szemben kötelességem felsorolai a megbízható adatokat. Rabutin a guberniumhoz küldött előterjesztésében (Mon. Hung. Hist. II. oszt. 37. köt. 541. 1.) írja: »furore rebellionis acti et tempestate illius abrepti nonniclli procerum et nobilium et universa fere plebs Transsilvaniae éo temeritatis devenerunt« . . . stb. Bövid, de pontos a Gyalakuti Lázár György naplója, a ki tudomását a gyűlés után a gubernium elé idézett követek vallomásából meríti. »Quibus convocatoriis hue et illuc dispersis et expeditis, congregantur sibi adhaerentes nobiles, procerea nonnulli ac etiam saxonum, comitatuum et sediam siculicalium legati plerique« — mondja. Megegyezik nagyjában ezzel és