Századok – 1905

Történeti irodalom - Kardos Samu: Báró Wesselényi Miklós élete és munkái. Ism. Váczy János 946

951 .TÖRTÉNETI IRODALOM. ismereteivel, Széchenyi nagy európai tapasztalataival s külföldi műveltségével. Mind a ketten a jövőnek éltek ; de a különbség korán mutatkozott felfogásukban. Széchenyi államférfiúi lángelméje az európai nemzetek gazdasági életében találta meg azt a forrást, melyből a magyar is átalakíthatja önmagát, Wesselényi a sérelmi politika terén vélte nemzetét boldogítani. Egy ideig Wesselényi szívvel-lélekkel Széchenyi oldalán küzd, de a hatalmi tényezők megnyerése nem tartozik politikai felfogásához, míg Széchenyi a nemzet erejének fokozását csak a hatalommal egyetértésben hitte elérhetőnek. Wesselényi nem vizsgálta a haladás akadályait, törhetetlen egyenességgel ment czélja felé saját irányában. О maga kijelöli a kettőjök politikai felfogása közötti különbséget, illetőleg a taktikára vonatkozó nézeteltérésöket : »Az én utam — írja Wesselényi 1831-iki levelében nagyon jellemzőleg önmagáról — az egyenes út; cselekvésem csak annyi, hogy az igazat megmondom. Sérteni nem igyekszek, de flastromot sem ragasztok, mert ez az én szótáram szerint hízelkede'st teszen.« E szavakban megtaláljuk egész működésének alapgondolatát. Nyilt szókimondását sem királyával, sem a nádorral, sem a kormánykörökkel szemben meg nem tagadja. S midőn az 1830-iki pozsonyi országgyűlésen a magyar nyelv s az újonczok ügyében a nemzeti jogok hatalmas védőjéül tűnik elénk : vezére lesz az ellenzéknek nemcsak eszméivel, hanem modorával, okfejtéseinek taktikájával is. A nádor jövevénynek mondhatta a pozsonyi országgyűlésen, de Wesselényi érezte, hogy a nemzeti jogok védelme sokkal nagyobb erőt adott neki, semhogy a sértést el ne tudja viselni. Ez az erő aczélozta meg idegeit a passiv resistentiára. Vándor apostolként járta be a megyéket, hogy szervezze az ellenállást; báró Jósika János felsőbb parancsra ártalmatlanná kívánta tenni, de Wesselényi tiltakozott az erőszak ellen s folytatta működését. Népszerűsége tetőponton volt, de Széchenyi barátságát koczkáztatta. Az 1832/36-iki országgyűlésen az úrbér tárgyalásában kezet fogott az alsóházi ellenzékkel; az unió és lelkiismereti szabadság kérdésében pedig legelői járt. Hatalmas szavai és érvei tisztítólag hatottak az elmékre, s szónoki hatására nézve első volt az országgyűlésen. De sietnie kellett Erdélybe, hol az országgyűlés szintén ki volt hirdetve. A meghívás módja már előre figyelmeztette az ellenzéket a kemény harczra. Wesselényi — úgyszólván — egymaga áll szembe a hatalom törvénytelenségeivel, erőszakra erőszakkal felel, a véleményszabadság rettenthetetlen bajnokáúl küzd, az 1834 nov. 7. és 8-iki üléseken megfeszített magatartásával lehetetlenné teszi a kormány czélját, miért