Századok – 1905

Történeti irodalom - Kardos Samu: Báró Wesselényi Miklós élete és munkái. Ism. Váczy János 946

949 .TÖRTÉNETI IRODALOM. nélkül soha sem lettek volna azok, a kiknek a történeti szempont mutatja őket. Bizonyos, hogy Wesselényi hatással volt Szécsenyire is, Kossuthra is, Deákra már kevésbbé ; de a mi Széchenyi és Kossuth korszakalkotó fontosságát illeti, a miben a két nagy államférfiú a nemzeti életre elhatározó lépést tett, Wesselényi nélkül is megtette volna. Igenis, Wesselényi hozzájárult a nemzeti küzdelem erősítéséhez ; nemcsak, hanem az 1830-iki és 1832/36-iki országgyűlésen egyik vezére volt a küzdelemnek, az erdélyi országgyűlésen pedig egyedüli vezére, de Széchenyi már akkor elhatározó lépését megtette, a melylyel nemzetünket a haladás útjára ragadta. Kossuth pedig, noha sokkal inkább érezteti Wesselényi hatását, akkor kapott az események kerekébe, mikor Wesselényi már letűnt a cselekvés színpadáról. Ha Wesselényinek akár Széchenyire, akár Kossuthra tett hatásával részletesebben foglalkozik az író (a mi fölötte érdekes és tanulságos lett volna és épen Wesselényi érdekében szinte parancsoló követelményűi áll az életíró feladatai között) : nem elégszik meg nagy mondásokkal, hanem a megindult politikai és társadalmi küzdelemben Wesselényi kiváló szerepét figyelemmel kisérve, okvetetlenül rá kell jutnia neliány oly eszmére, a melynek Wesselényi volt legnagyobb bajnoka, s a mely tehát midőn Kossuth bátor és merész, valamint Deák nyugodt cselekvésében testet öltött is : Wesselényire mutatott vissza, mint példáúl az unió eszméje s az Ausztria és hazánk közötti kapcsolat fontossága, vagy a nemzetnek a sérelmi politikához való ragaszkodása, mely Kossuthnak először adott szárnyakat. E kérdések alapos vizsgálata alól az életrajzíró annál kevésbbé érezheti magát fölmentve, minél nagyobb bámulattal van eltelve Wesselényinek egész pályája iránt. De szerzőnknek a kritikai bonczolás épen nem erős oldala. Mindjárt műve kezdő sorai mutatják, milyen felfogás vezeti művében : »Herkules testi ereje, Demosthenes ékesszólása, Nagy-Sándor hőslelküsége, Brutus honszerelme, Oroszlánszívű Richárd bátorsága, Hollós Mátyás igazságszeretete, II. Rákóczi Ferencz önzetlensége, a folt és félelem nélküli lovagiasság tökéletes példányképe : ez Wesselényi.« Az eszményítést bizonyos pontig megengedi a művészi életrajz, de a szerfölötti kiemelés és túlzás mindig árt a történeti hűségnek, pedig az életrajzírónak mégis csak ez szabja meg a kellő határt. Az ó- és újkor nagy embereinek nem egy alkotó jellemvonása megvan Wesselényiben, de hogy azon jellemvonások épen a legnagyobb mértékben benne volnának öszhangban : ez legalább is értelmetlen túlzás. A valódi érdem nem szorúl túlzásra, hogy feltűnjék.