Századok – 1905

Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - IV. befejező közl. 902

932 BLEYER JAKAB. után a magyar szókincsben, hogy továbbá kultúrájának legrégibb német elemeit a magyarság nem a bajoroknak, hanem a közép-frankoknak köszöni, hogy tehát a XII. és XIII-ik századi német telepesek nem származhattak osztrák-bajor, hanem csakis közép-frank nyelvterületről. Tehát már ezek a történeti és nyelvtörténeti tekintetek is határozottan az ellen szólnak, hogy a magyar hun-monda a bajoroktól való kölcsönzés volna. Hun-mondánk tartalmának vizsgálata azonban kétségtelenné tette, hogy tényleg nincsenek semmiféle érintkezési pontok a magyar és a sajátosan bajor hun-hagyomány között. Ha a Kaiserchronik-ban némi nyomára akadunk is egy olyan traditiónak, mely a hun-birodalom alapításáról és bukásáról szól, abból nem szabad arra következtetnünk, hogy a bajor monda hatott az összehasonlíthatatlanül gazdagabb és önmagában kerek egészet alkotó pannóniai mondára, hanem ellenkezőleg, hogy a pannóniai hagyomány gyakorolt a bajor hősmondára befolyást. Ép oly kevéssé szabad azonban feltennünk, hogy más német törzs közvetítette a magyarsággal a hun hagyományokat. A magyar liun-monda, tartalmának egészében és compositiójában teljesen elüt a némettől, és azok az egyezések, melyek a magyar és német hősmonda egyes elemeiben megvannak, csak egy régebbi közös for rRSl'äj â keleti gótok hagyományaira vezethetők vissza. A mint tehát nincs jogunk arra a feltevésre, hogy a magyarok közvetetlenűl a gótoktól és gepidáktól vették át a hun-mondát, úgy nem szabad azt sem feltennünk, hogy a németek, közelebbről a bajorok, közvetítették. Sebestyén Gyula egészen helyesen ismerte fel, hogy a magyar hun-monda ebben az alakjában és ezzel a tartalommal csakis a mai Magyarország területén képződhetett, hogy csak itt lakott népek őrizhették meg és közvetíthették népünkkel. Ilyen közvetítőknek tartja az avarokat, a kik szerinte a hunmondát a gepidáktól vették át és önállóan fejlesztették tovább. E meggyőződésre Sebestyén — mint már ismételten említém — a székelyekre vonatkozó elmélete alapján jutott, a kiket részben az avarok utódainak tart. Föntebbi fejtegetéseimből azonban kitűnt, hogy sajátosan avar elemek nem mutathatók ki a magyar hun-mondában, és hogy a Csaba-kérdés megoldása, a hogyan Sebestyén adja, hibás, mert Reginónak egy félreértésén alapszik. De az avarok útján való közvetítés különben is teljesen valószínűtlen; sokkal valószínűtlenebb, mint a gepidáktól való átvétel, mert az utóbbit legalább a személynevek keleti germán alakjaival s a hagyománynak történeti hűségével és tisztaságával lehetne támogatni. A Pannóniában lakó avarokról utoljára