Századok – 1905

Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - IV. befejező közl. 902

A MAGYAR HUN-MONDA GERMÁN ЕЬЕМЕГ. 915 alapszót nem származtatom, mint Wrede,1

) a gót hardus-ból (=hart, kemény), mert ily módon nem ad az Arda-reiks vagy Harda-reiks név2

) valamely értelmes jelentést, hanem, mint Brucker,3) az ó-szász ard-, angolszász eard-ból (— stammgut, ősi birtok), mely különösen angolszász névösszetételekben gyakori, de előfordul longobard nevekben is, pl. Ardericus, Arduinus, Arderadus, Ardemannus stb.4) Ennek az *Arda-nak az ó-felnémetben Arto-vá, a közép-felnémetben Arte-vé kellett változnia.5

) De a felnémetben a germán a gyakran o-vá változott, különösen l és r előtt,6

) úgy hogy a gót *Arda-ból nemcsak a felnémet Arte-t, hanem Orte-t is szabad származtatnunk,7

) a hogy Etzelnek egyik fiát a Biterolf-ban és Babenschlacht-ban hívják. Egymás mellett tehát több, ugyanazon alapszóból képzett nevünk van, — a gót Ardereiks, a magyar Aladár, a német Aldrian, Orte, Ortwin, Ortlieb, — a mi a germán személyneveknél gyakori jelenség, pl. a keleti gót Guda, Gudila, Guderith, Gudwin, Gudileub, Gudinand; Oderic, Odwin, Odwulf stb.8) A mondában ezen rokon nevek mindegyike Attila egyik fiát jelöli. Alig gondolható, hogy a nevek rokonsága ebben az összefüggésben pusztán véletlen volna, hanem nagyon valószínű, hogy eredetileg valamennyi ugyanazon régi hagyományból származik. Ezt a régi hagyományt véleményem szerint ismét a magyar monda őrizte meg leghívebben. Eddigi fejtegetéseimre támaszkodva, megkísérlem az Attila fiairól szóló skandináv és német mondának a magyar hagyományhoz való viszonyát mondatörténetileg megmagyarázni. Már említettem, hogy az Attila haláláról és fiai romlásáról szóló német monda a német törzseknél önállóan, és pedig nemsokára az esemény után képződött, hogy továbbá a Burgund-mondával valószínűleg az alamannok s később a Nibelung-mondával a frankok kapcsolták össze, és hogy ebben *) Über die Sprache der Ostgoten in Italien, 159. I. 2) A szóképző h írásában való ingadozás tudvalevőleg román hatásból ered. V. ö. W. Bruckner: Die Sprache der Longobarden, 1895. 160. 1. 3) Id. m. 161. 1. 2. jegyz. ') W. Bruckner id. m. 226. 1. 5) A németben gyakori név (Ardo=Arto), különösen összetételekben. V. ö. E. Förstemann : Altdeutsches Namenbuch, I. köt. a ki e neveket hibásan »hardus« alá sorolja. e) V. ö. W. Braune: Althochdeutsche Grammatik, 25. §. 1. jegyz. és S. Singer : Zum althochdeutschen Vocalismus. Paul-Braune-Sievers : Beiträge znr Geschichte der deutschen Sprache und Litteratur, XI. köt. 287.1. ') így pl. Ortnît és Hartnít is váltakoznak egymással. V. ö. K. Müllenhof: Zeitschr. f. d. Altert. XII. к. 349. és 352. 1. 8) Y. ö. F. Wrede id. m. 71. és 83. 1. — V. ö. még föntebb »Buda« nevénél.