Századok – 1905
Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - IV. befejező közl. 902
906 BLEYER JAKAB. mer, vagy ő és testvérei). Maga Theodorik természetesen csak a Yl-ik század második felében léphetett a mondába, de az ő szerepe maga oly régi, mint maga az Attiláról és hunjairól szóló hagyomány ; már benne volt a pannóniai mondában, mielőtt az a Burgund-mondával egybekapcsoltatott és Kremheld belevétetett volna. Hogy lépett tehát Dietrich a Nibelung-mondába? Azt hiszem, hogy ez a kérdés csak a következő hypothesissel oldható meg. Felteszem ugyanis, hogy a keleti gót hunmonda épen úgy jutott Németországba, mint a történeti Burgundmonda Pannóniába. Felteszem továbbá azt is, hogy ez a vándorlás csak akkor következett be, mikor a pannóniai hun-monda a Burgund-mondával már egybe volt kötve és a mikor Theodorik a hagyományban már átvette a germánság képviselőjének szerepét, tehát legkorábban a Yl-ik század második felében. Németországban akkor a történeti Burgund-monda már össze volt kapcsolva a nibelungokról szóló mondával, sőt már északra is elvándorolt. Miután a Burgund-Nibelung-monda ily módon a pannóniai hun-mondával contamináltatott, új motivumok és új személyek — ezek közt Dietrich — léptek a német Nibelungmondába.1) Ebben a tekintetben tehát az az állítás, hogy Dietrich csak Attila közvetítésével, egészen külsőséges módon jutott a Nibelung-mondába, helytelen. A mondának ezen új szerkezetén, melyet az említett contaminatió idézett elő, alapszik - többféle későbbi eltolódással — a Iúdrekssaga és a Nibelungének; de világos nyomait mutatja ezen egybeolvadásnak az Edda is. Nem fejtegethetem itt bővebben, hogy micsoda következménye volt ennek a contaminatiónak a német Niebelungmondára, csak az eddai 2-ik és 3-ik Gucírúnarkvidá-ra akarok még röviden kitérni. Ez a két ének — mint már föntebb Herkja-Helchére vonatkozólag jeleztem — egy második mondaréteget tartalmaz, mely a IX—X. században jutott északra, olyan mondaréteget tehát, melyben a Burgund-Nibelungmonda a pannóniai hun-mondával már egybe volt kötve. A 2-ik Grudrúnarkvida prózai bevezetése így szól : »J>jódrekr ') Már K. Lachmann (Zu den Nibelungen und der Klage. Kritik der Sage von den Nibelungen, 1836. 347. 1.) a magyar hun-história alapján némely pontban hasonló eredményekhez jutott, minthogy azonban az északi és német mondának a magyar hagyományhoz való viszonyával nem volt tisztában, úgy gondolta, hogy »a magyar mondára talán már is túlságosan nagy súlyt helyezett« és azért elejtette az egész gondolatmenetet. —Dietrichnek a német mondában való szerepére vonatkozólag hasonló felfogást jelez egész röviden Heinrich Gusztáv is : Pallas Nagy Lexikona, V. köt. 249. 1.
