Századok – 1905

Történeti irodalom - Karácsonyi János: Szent István király élete. Ism. Dedek Crescens Lajos 754

TÖRTÉNETI IRODALOM. 761-lehet furcsa okfejtés, de ugyanazon a nyomon halad, a melyen a szerző okfejtése. A nagyobb legenda, melyet Karácsonyi a Hartvik-legendának tart, azt mondja, hogy Gyejcsének álomlátása volt, melyből megtudta, hogy szent Adalbert jön majd hozzá; s azt is mondja továbbá, hogy Gyejcse a szentet nagy kitüntetéssel fogadta és a népet tanításának meghallgatására egybegyüjtötte. De a Hartvik-legenda azt is mondja, és ezt a nagyobb legenda is sejteti, hogy a fejedelemnőnek is volt álomlátása. Megjelent előtte Szent István diakónus, biztosította őt, hogy születendő fia, ki István nevet fog viselni, nagy dolgokra lesz hivatva. És mégis, szerzőnk szerint Gyejcse, 10—14 évig pogányságban hagyta fiát és Vajknak neveztette. Ha Gyejcse az álomlátás és a gyermek születése idején még pogány volt, a mi azonban nincs bebizonyítva, akkor nem lehetetlen a dolog, de valószínűtlen mégis. Valószínűtlen először azért, mert a nagyobb legenda nem zárja ki, hogy Gyejcse már keresztyén volt légyen, a kis legenda meg egyenesen feltételezi, — de másodszor és főkép azért, mert a nagyobb legenda erről az anyaméhben megszentelt gyermekről mondja, hogy szent Adalbert megkeresztelte, nem pedig a 10—14 évig pogányságban nevelkedő Vajkról. Karácsonyi szempontjából tehát nem lehet azt biztos adatnak mondani, hogy István pogánynak született és csak 10—14 éves korában kereszteltetett meg ; a Karácsonyi szempontjából mondom, mert ő tartja hitelesnek a nagyobb legendát, míg én úgy vélem, hogy a nagyobb legendának épen ez a része kései betoldás, és azt, hogy Gyejcse 975-ben már keresztyén volt és István már keresztyénnek született, más okokra alapítom. Azt hirdeti továbbá a szerző, hogy Szent István megkeresztelője és keresztatyja szent Adalbert volt. Hivatkozik pedig a nagyobb legenda és a Hartvik-legenda ezen szavaira: »hune (t. i. in utero matris Deo notum filium) Deo dilectus Adalbertus episcopus crismali baptismate secundum credulitatis sue veritatem intinxit et susceptor eius fuit.« Megjegyzem mindenekelőtt, hogy a crismale baptisma és a crismali baptismate intingere, olyan kifejezés, a melynek mását másutt hiába keressük. De meglehetősen érthetetlen is, és inkább csak sejteni, mint tudni lehet, hogy mit akar vele az író mondani. A keresztelési szertartásban ugyanis e korban már szerepelt az oleum catechumenorum és szerepelt a crisma is; mindkettő azonban csak mellékesen és a lényeghez egyik sem tartozott. Ha tehát a crismale baptisma nem azt jelenti, hogy itt keresztelés is, bérmálás is folyt le, akkor igazán nem tudom, hogy voltaképen mit jelent. Az azonban bizonyos, hogy