Századok – 1905

Történeti irodalom - Karácsonyi János: Szent István király élete. Ism. Dedek Crescens Lajos 754

TÖRTÉNETI IRODALOM. 755-csak az adatok tisztaságára ügyelünk s elvetjük mindazt, a mi a szövegkritika általános szabályai szerint nem eléggé szabatosnak vagy kevésbbé igazolhatónak látszik, akkor könnyen megeshetik, hogy az igazság túlzott keresése elfogultságot szül s a bonczoló elme túltengése nem enged erőt az alkotó elme szárnyalásának. A mint végzetes hiba az adatok könnyelmű vagy akár csak könnyed kezelése, úgy nem kevésbbé veszélyes a szükséges mértéket túllépő, folyton aggodalmaskodó s ezért sokszor ingadozó, sokszor változó véleményeket termelő kritikai módszer. Az életben sem minden kétszerkettő négy, és sok dolgot valószínűtlennek tartunk, elképzelhetetlennek vélünk, a mit mások — kik átélték — igen jól megértenek. A múltban is élet pezsgett ; változó, kiforratlan, nekünk csodás élet. Vájjon hihetjük-e magunkról azt, hogy ezt az életet minden részletében az igazság teljes fénye mellet ismerjük meg valaha, s ha megismerjük is, vájjon megértjük-e? És a történeti tények mi egyebek, mint ennek a távol múltban lefolyt életnek megrögzített emlékei ? Nem lehetséges-e tehát, hogy épen akkor tévedünk legjobban, mikor azt véljük, hogy legtisztábban látunk ? Nem szeretném, ha félreértenének. Magam is szükségesnek tartom, hogy egyes részletkérdések, zavaros történeti források megtisztítása, kétes tények, események megállapítása körűi a legnagyobb körültekintéssel, fontolgatással, aggódó gonddal járjunk el. Ily tanulmányoknak csak hasznára lehet a controversia, mert mind valószinűbbé lesz, hogy a felszínre kerülő sokféle vélemény, okfejtés, bizonyítás tömkelegében ott lappang az igazság, mely egy szerencsés kéz érintésére kipattanhat. Egy egységes monographikus mű alkotásánál azonban, melynek egy személyt és a köréje csoportosuló eseményeket, vagy egy intézményt és annak hatását, avagy egy korszak képét kell kidomborítania, a fősúlyt néni lehet csupán az úgynevezett kétségtelen. de valósággal többnyire csak subjectiv igazságokra fektetni, nem lehet csupán ilyenek keresésével tölteni időt és papirost. Itt már latba kell vetni a consensus historicorum értékét is, a mit nem gyöngíthet egy-két ellenkező vélekedés, s a mely előtt meg kell hajolniok a subjectiv igazságoknak is. Meg kell hajolniok épen azért, mert nem voltak képesek a consensust alapjában megrendíteni. A kinek akár eredetiségre való hajlama, akár finom lelkiismerete nem engedi az általánosan igazaknak tartott, de tőle vagy másoktól kétségbe vont adatokat felhasználnia, annak azután igazán nem marad más hátra, mint hogy csupán a feltétlenül biztos adatoknak — bizony, kivált a középkorban igen sovány — csoportjára támaszkodjék.