Századok – 1905

Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - II. közl. 712

738 BLEYER JAKAB. lölköclése elől kell Itáliából Hunországba menekülnie. A monda emez előadása a történelemmel a legélesebb ellenmondásban áll, és azt az okot, mely a mondát a történelemtől való ilyetén eltérésre indította, az említett magyarázat, azt hiszem, nem képes valójában felderíteni. Az a meggyőződésem, hogy a magyar hagyomány alkalmas arra, hogy segítségével erre a kérdésre világosságot derítsünk. Az eddig mondottak szerint a magyar hun-monda, a mint a hun-históriában ránk maradt, a következőképen alakult ki : Vinitharius Balamberrel való harczában elveszti országát; midőn mármost Detreh, a római király, az ő helyébe lépett (és természetesen Etele Balamber helyébe), Etelével szemben neki is el kell vesztenie az ő birodalmát, tehát Olaszországot. Azonkívül pedig el is kellett hagynia Olaszországot, hogy mint Yalamernek és testvéreinek a hagyományban utóda, Etele udvaránál tartózkodjék, hadi vállalataiban támogatására legyen és udvarának fényét emelje. Azt gondolom tehát, hogy a német számkivetési monda is erre az alapformára vezetendő vissza, melyet a magyar hagyomány hívebben őrzött meg, a német ellenben megváltoztatott és átalakított, és pedig ama történeti események emléke következtében, melyek Odoakar és N. Theodorik között Olaszországban játszódtak le, a pannóniai mondára azonban semmiféle hatással nem voltak. A német monda, egy-két jelentéktelen maradványtól eltekintve, melyről mindjárt lesz szó, teljesen elfelejtette Dietrichnek, mint a monda szerint Vinitharius utódának, Etzel ellen való harczait és vereségét, melyet ettől szenvedett, és így elfelejtette a tulajdonképeni okot is, a miért Dietrich Olaszországot elhagyta. Ily módon azután nem maradt más hátra, mint hogy elűzetéseért Dietrichnek történeti ellenfelét Odoakart, és a Dietrich-mondának az Ermanarik-mondával való egybekapcsolása után a gonosz Ermanarikot okolja. A magyar monda a hun eseményekhez ragaszkodott, a német pedig első sorban Theodoriknak a rokonfajból való Odoakar ellen folytatott harczailioz, melyeknek eredménye Olaszországnak a germán világ legünnepeltebb hősétől, Dietrichtől való elfoglalása lett. A magyar és német mondának ezt az eltérő fejlődési menetét a földrajzi és a későbbi történeti viszonyok eléggé megmagyarázzák, bővebb fejtegetése fölösleges. Hogy a magyar hagyomány valóban az eredetibb typust őrizte meg, a melyből idegen elemek hozzájárulásával a német számkivetési monda alakult ki, hun-mondánk további vizsgálatából még világosabban ki fog tűnni. Ezek után rátérek azokra a nézetekre, melyek eddigi