Századok – 1905

Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - II. közl. 712

728 BLEYER JAKAB. nek következtében Etele és Buda Balambert kiszorították a mondából, természetesen csak Attila halála után következhetett be, de be is következett valószínűleg nemsokára azután, hogy Attila meghalt. Az ellenséges sereg élén Macrinus és Ditricus állanak. Macrinus (Matrinus, Maternus és Martinus), ki származására nézve longobárd és Sabariában (Szombathely) született, mint tetrarcha uralkodik »ex gratia romanorum« Pannónián, Pamphilián stb. Serege longobárdokból áll, kiket a hunok közeledtére Százhalomnál gyűjtött össze. A hun harczokat nem éli túl, hanem elesik Zeiselmauernél, Macrinus neve és szerepe, melyet a pannóniai liarczokban játszik, a hun-krónika leghomályosabb pontjaihoz tartozik. Petz több Macrinus nevű történeti személyt említ, köztük egy római helytartót is Pannóniában (170 körűi), de csak a Flavius Marcianus kelet-római császárral (450—457) való azonosítást tartja lehetőnek.1) Matthaei2

) is megegyezik ebben a tekintetben Petzczel.3

) Marcianus császár Attilának történeti ellenfele volt, a ki II. Tlieodosius császár halála után az Attilától követelt adót vakmerően megtagadta, bár ezzel egy esetleges háború veszedelmének tette ki magát, a ki a hunoknak 452-ben Itáliába rontásakor a nyugat-római császárt segítő csapatokkal támogatta,4

) és a kiről Jordanes5

) Priskos után beszéli, hogy az istenség azon az éjjelen, melyen Attila meghalt, megmutatta neki a rettegett hun király eltörött íját. Mármost az a kérdés, hogy Macrinus a valódi mondába tartozik-e, vagy pedig tudós úton jutott a hun-históriába? Petz úgy véli, hogy a krónikás, mikor a monda ellenséges fővezére számára nevet keresett, Marcianus császár nevét és czímét is átvette. Matthaei azonban Macrinusban bizonyítékát látja annak, hogy a magyar monda bajor hagyományok alapján jött létre. Ezt a véleményét a XVI-ik századi Aventinus egyik helyével akarja támogatni. ') Id. ért. 37. 1. V. ö. még A magyar nemzet története. Szerk. Szilágyi Sándor. I. köt. CXXXIV. 1. ») Id. ért. 9. 1. 3) Pauler Gyula (A magyar nemzet története Szent Istvánig, 201. 1.) úgy véli. hogv Macrinus helyesen Mauringusnak olvasandó és Mauringából származtatandó. De ez az ötlet minden valószínűségnek híjával van; ép úgy mint a másik is, mely szerint bizonyos összefüggésnek kell fenforognia a rómaiak és longobárdok ellen viselt harczok, melyekről a hun krónika beszél, és Procopius ama tudósítása között, melynek értelmében a gepidák 551-ben a szövetkezett longobárdok és rómaiak ellen a kutrigurokat hívták segítségül. *) V. ö. Wietersheim-Dahn id. m. II. 242. és 260. U. c) Getica, XL1X. fej.