Századok – 1905

Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - II. közl. 712

BLEYER JAKAB. A MAGYAR HUN-MONDA GERMÁN ELEMEI. 719 Kérdésünkre nézve pedig, melyet nem lehet egyes pontjaival való megközelítő egyezések kimutatásával megfejteni, ennek van legnagyobb fontossága. A hunok, miután a keleti gótokat legyőzték, a nyugati gótok ellen vonultak.1

) Jordanes erről nem ír semmit, de Matthaei2

) Ammianus Marcellinus

3) egy helyére utal, mely több tekintetben egyezik hun-krónikánknak az első ütközetről szóló előadásával: »castris denique prope Danasti margines . . . opportune metatis. . . rumpente noctis tenebras luna, vado tluniinis penetrato . . . Athanaricum ipsum ictu petivere veloci; cumque stupentem ad impetnm primum, amissis quibusdam suorum coegerunt ad effugia properare montium praeruptorum.« — »Allerdings — mondja Matthaei — erfolgte der verhängnissvolle Überfall nicht an der Donau, sondern am Dniestr, wo die vereinigten Ost- und Westgoten unter Athanarich durch die Hunnen überrumpelt wurden ; auch hier aber überschritten diese unbemerkt in einer mondhellen Nacht den Fluss und kamen so den Goten in den Kücken. Dass es sich hier um keine zufällige Ubereinstimmung handelt, wird durch weitere gotische Sagenreste bestätigt.« T. i. Jordanesnek az imént idézett és Yinithariusról szóló mondai jellegű tudósítását érti. Teljesen osztom Matthaei nézetét és nagyon lehetségesnek, sőt valószínűnek tartom, hogy a szájhagyomány Vinitliarius és Athanaricus harczait, mint a melyek valamennyi közül az egész gótság sorsára nézve a legvégzetesebbek voltak, egységes mondává kapcsolta össze. Ézen összekapcsolás után a mindenesetre keleti gót mondának ez lehetett az alapformája: A hunok éjnek idején egy folyón mennek át, megtámadják és leverik a gótokat; egy második ütközetben viszont a gótok győzik le a hunokat; végül egy harmadikban ismét a hunok kerekednek fölül, a gótok vezére egy nyíllövéstől, mely fejbe találja, elesik, és az egész gót nép meghódol a győzőknek. Mármost hogy viszonylik a magyar monda ehez a bizonyára nem erőszakosan rekonstruált és önkényesen feltételezett germán hagyományhoz? Az elbeszélés magva tökéletesen azonos : véres harezok a hunok és gótok között, melyek az utóbbiak teljes vereségével végződnek. A gótok neve ugyan krónikáink mondai részeiben nem fordul elő4

) és valószínűleg ') V. ö. Wietersheim-Dahn id. m. II. 33. 1. s) Id. ért. 4. 1. 3) Ed. Fr. Eyssenharclt, 1871. 494. 1. 4) Ha Mügeln azt írja, hogy Detreh »ein kunig der goten« volt, kétségtelen, hogy ezt a kitételt történeti ismereteiből és nem a tőle lefordított magyar krónikából vette.