Századok – 1905

Történeti irodalom - A magyar honfoglalás kútfői. - (VII.) A honfoglalási kor hazai emlékei. Ism. Szendrei János 666

668 TÖRTÉNETI IRODALOM. fölbontásánál jelen lenni, vagy a kiknek ily sírok tudomásukra jutottak, siettek számot adni tapasztalásaikról; mások szorgalmasan lajstromozták a már ismeretes leleteket, és egyes szakférfiak, mint Pulszky Ferencz és Nagy Géza, megkezdték az egybegyűjtött anyag tudományos megvilágítását. Hampel József, a ki mint a Magyar Nemzeti Muzeum régiségtárának igazgatója, a tárgyára vonatkozó összes hiteles és hivatalos adatokhoz is hozzáférhetett, most az ő ismert lelkiismeretes szorgalmával és szaktudásával az előttünk fekvő műben mindazt egybegyüjtötte, a mi a millennium ünnepléséig napvilágot látott. Munkájának rendszere a következő : Az első fejezetben pontosan leírja s hű ábrák kíséretében ismerteti a tudomására jutott összes sírleleteket; a másodikban levonja azon tanulságokat, melyeket a csoportonkint összeállított analógiák az ősök temetkezésére, fegyverzetére és ékszereire nézve nyújtanak ; végűi a harmadik fejezetben a lehetőség szerint keresi e kulturális hagyaték kútforrásait, vagy azon környezetet puhatolja, melynek közepette annak tárgyai keletkeztek. A honfoglalók sírjairól szóló leíró fejezetben ötven lelőhelyről száz sírból származó emléktárgyat ismertet. Ezeket a leleteket ismét három csoportba osztja. Az első a legfontosabb, melynek korát a sírokban lelt érmek alapján pontosan meg lehet határozni ; a második csoport azokat a leleteket öleli fel, melyeknek lelőhelye biztosan ismeretes s a melyeknek tárgyai formai és stiláris tekintetben az előző csoport emlékeihez hasonlók ; a harmadik azon szórványosan előforduló leleteket foglalja magában, melyeknek stilisztikai rokonsága az előbbi két csoportbeli emlékekkel kétségtelen, de eredeti lelőhelyük ismeretlen. Ma ezen rendszer felállítása óta közel tíz év telt el s a honfoglaláskori leletek száma nemcsak igen jelentékenyen felszaporodott, hanem tíj typusok, új körülmények is váltak ismeretesekké, — úgy hogy ma már bizonyára Hampel is megtoldaná a csoportok számát. E szempontból csak két fontos körülményre utalunk : egyik a sírleletekben a lócsontvázzal eltemetett vitézek, az u. n. lovas-sírok typusának kialakulása, a másik a vezérek korabeli leletekben kereszttel díszített tárgyak, tehát cskeresztyén emlélceh előfordulása; a melyek bizonyára mind külön csoportokba való osztályozásra utalnak. A Hampel-féle első csoportbeli leletekben előforduló korhatározó érmek voltak: Kegyes Lajos császáré (814—840), Ismael ben Ahmed Balkhban vert dirhemje (906), Naszr ben