Századok – 1905

Értekezések - VÉGH KÁLMÁN MÁTYÁS: Az ohati apátság 630

656 VÉGI! KÁLMÁN MÁTYÁS. részéből megfelelő földdarabot kötelesek még perbeszállás előtt Kolozsnak rendelkezésére bocsátani. »De propriis eorum portionibus a parte monasterii B. Virginis de eadem Whath tune illese erga ipsos permanentibus . . . restituere tenerentur.« Ha az idézett soroknál megállapodva, figyelemmel tájékozódunk, be kell látnunk, hogy Pércsi Miklós birtokai a monostor felől csakis a Nagy-Majorba eshetnek. Az öt sessió ugyanis, a mai Ohati-telek és a tőle keletre eső Árki-telek, a nyugat felé eső kegyurasági rész csakis északra és keletre, a mai Godolyaház felé mutathatja a biztosítékul kijelölt birtokot, mely csakugyan a vitatott kolostorhely, a Nagy-Major felől feküdt. Észak-nyugatra nem feküdhetett, mert itt a Tisza korlátlan ártere, hódos, nádas morotvák, nyaranta az egész Ohat birtokosai által közösen használt legelők, rétek, nyugaton és délen pedig az Ohatiak birtokai terültek el, mint kimutattam. Végre a helyzet tisztázására megemlítem, hogy a folyó év tavaszán Debreczen városa megásatta a Telekházán levő Pilagóriadombot, a minek eredménye az lőn, hogy már dúlt hantok alatt egy kisebb átmeneti korbeli templom szentélyét leltük meg, melynek hajója és porticusa irányában téglasírok tárúltak fel az egykori hajóburkolat alatt. Megleltük az ossariumot is a pincze ajtó helyén, néhány Anjoukori emlékkel. Kolostornak, apátságnak nyomára nem akadtunk. Megleltük tehát Bodajcs templomát, mely Szent György tiszteletére épült, és benne a Pércsiek, sőt talán Ohatiak temetkezési, kegyurasági kápolnáját. III. Kétséget kizárólag meghatározván tehát a Szűz Máriáról nevezett ohati apátság helyét, kutassunk már most az alapítók után. Ha az ellenkezőre okleveles bizonyítékunk nem lenne, tekintettel Csege királyi birtok tőszomszédságára, szinte önkénytelenül arra a gondolatra kellene jönnünk, hogy az ohati apátság alapítója az Árpád-ház valamelyik tagja volt. Ezt a föltevést szinte igazolni látszik az az építmény, melyet megismertünk, és a szörnyű nevű Karniő-hely vagy mai nevén Karjú-ház, s mindjárt III. Béla ötlik eszünkbe, ki az orvok és latrok megfékezője volt, kinek erős kezére itt, ezen akkor még mocsaras, erdős vidékeken nagyon is nagy szükség lehetett. Ettől a gondolattól azonban el kell államink, mert 1248-ban IV. Béla már nyilván mások kegyuraságához tartozónak mondja az ohati apátságot, mint a fent idézett oklevél igazolja. Az 1299 évben a Bátoldok birtokában találjuk apátsá-