Századok – 1905

Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - I. közl. 602

612 BLEYER JAKAB. »Si tarn nobilissima gens lmngarie sue generationis et fortia queque facta sua ex falsis fabulis rusticorum, vel a garrulo cantu ioculatorum quasi sompniando audiret, valde indecorum et satis indecens esset.« Anonymus krónikája tehát a magyar hun-mondának nemcsak legrégibb, hanem minden kétségen felül álló bizonyítéka is. Maga a monda, bár csak töredékekben, az u. n. hunhistóriában maradt ránk, melyet krónikásaink, Anonymus kivételével, a tulajdonképeni magyar história előtt mondanak el. A hunokat és magyarokat egyazon népnek tartották, ennélfogva először a hunok bejöveteléről (primus ingressus Hungarorum in Pannoniam), azután a magyarok bejöveteléről (secundus ingressus) beszélnek. A legrégibb ránk maradt krónikát, mely a hun-történetet tartalmazza, Kézai Simon mester írta 1282 után, de 1290 előtt.2

) Kézai Simon — a mint az valószínű — az egykori Fehér-megyei Kézáról származik,3

) mely Bicske és Ettyek között feküdt, tehát oly vidékről, hol hun-mondánk lokalizálva volt. A többi krónikák közül, melyekben a hunok története szintén el van beszélve és a melyekre fejtegetésemben többször hivatkozni fogok, a következőket emelem ki: Chronicon Pictum Yiudobonense,4

) Chronicon Dubnicense,5

) Chronicon Posoniense,6

) Mügeln Henriknek a hunokról szóló német krónikája7) és a bizonyára tőle származó latin rímes krónika,8

) a Chronicon Budense9

) és Turóczi Jánosnak, a Hunyadiak kortársának krónikája.1

0

) Mindezen krónikák ránk maradt alak') Prologus. V. ö. még XLII. és XXV. fej., a hol Anonymus mondaszerű előadását szintén ezzel a kérdéssel: Quid plura? — szakítja meg, épúgy mint az I. fej.-ben, hol Attiláról szól. — A magyar hun-monda két főhőse Attila és N. Theoderik ; de hogy ezek ketten nem voltak kortársak, a legtöbb középkori történetíró tudta (így az u. n. Chronicon Vrspergense ; olv. W. Grimm : D. Heldensage, +1. 1. Freisingi Ottó id. h. 43. 1. Viterboi Gottfried id. h. 49. 1. és mások) és minden valószínűség szerint tudta Anonymus is. Ez is egyike lehetett azon okoknak, a miért a hun-mondát mellőzte. 2) Kiadta M. Florianus id. h. II. 52. 1. 3) Csánki Dezső: Kéza. Századok, 1903. 885. 1. *) Kiadta M. Florianus id. h. II. 100. 1. 6) Kiadta M. Florianus id. h. III. 1. 1. «) Kiadta M. Florianus id. h. IV. 1. 1. ") Kiadta M. G. Kovachich : Sammlung kleiner noch ungedruokter Stücke, 1805. 1. 1. 8) Kiadta J. Chr. Engel: Monumenta Ungrica, 1809. 1. 1. V. ö. G. Roethe : Heinrich's von Mügeln ungarische Eeimchronik. Zeitschr. f. deutsches Altertum, XXX. 345. 1. 9) Kiadta Podhradszky, 1838. 10

) Kiadta J. G. Schwandtner: Scriptores Herum Hungaricarum, I. köt. (1746) 1. 1.