Századok – 1905

Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - I. közl. 602

BLEYER JAKAB. A MAGYAR HUN-MONDA GERMÁN ELEMEI. 609 retével készült, eredményei azonban mindemellett tévesek. Nem ismeri az e kérdésre vonatkozó magyar kutatást, mely vizsgálódásaiban sok tekintetben biztos támasztópontokat nyújthatott volna. Nem veszi észre, hogy a hun-történet csak némely részében tartalmaz valódi mondát, és következtetéseiben sokszor oly részletekre támaszkodik, melyeknek tudós eredete már régen meg van állapítva; más tekintetben azonban figyelmen kívül hagy oly adatokat, melyek valódi népi hagyományból vannak átvéve. Ebből oly methodikai hibák származnak, melyek tanulmányát a maga egészében — mint látni fogjuk — értéktelenné teszik. A magyar hun-mondára vonatkozó kutatásban tehát Petz dolgozata nemcsak forduló, hanem mintegy határpontot is jelöl, mert a mit utána írtak, csak egyes részletekben vitte előbbre a kérdést. Én tehát alábbi fejtegetéseimben többnyire Petz kutatásainak eredményeiből indulok ki, és főként két kérdésre, melyekkel Petz nem foglalkozott behatóbban, kísérlem meg feleletet adni : a) micsoda helyet foglal el a magyar hunmonda, a mennyiben germán eredetű, a germán közmonda chronologiai és geographiai kialakulásában ? Ъ) hol és melyik germán törzstől vette át a magyarság hun-mondájának germán elemeit ? Ugy vélem, hogy az ezen kérdésekre adandó feleletből némely nem egészen jelentéktelen eredményekhez juthatunk nemcsak a magyar, hanem a német hősmondára vonatkozólag is. 2. A magyar lmn-vionda forrásai. Mint a magyar hun-monda mellett való legrégibb vallomásra, a herzfeldi Lambert krónikájának *) egy helyére szoktak hivatkozni,2) melyben Attila kardjáról esik szó. Lambert beszéli, hogy a bajor Ottó, Salamon magyar király anyjától Attila kardját kapta ajándékba, mely később IV. Henrik császár birtokába jutott; ez kedvenczének, a merseburgi Luitpoldnak ajándékozta, a ki azonban lebukván lováról a kardba esett és sebébe belehalt. Attilának ezen állítólagos kardjáról már Jordanes3) is értesít Priskos után, és nem lehet benne kétség, hogy Lambert-') MGH. SS. V. 185. 1. ad ann. 1071. Y. ö. W. Grimm: Deutsche Heldensage, 353. 1. ') így Marczali : A magyar tört. kútfői az Árpádok korában, 51.1. 13. jegyz. — Pauler Gyula : A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt, I. 112. és 431. 11. V. ö. még Ipolyi: Ungarische Sagen und Märchenzüge. Zeitschr. f. deutsche Mythologie und Sittenkunde, II. 169. 1. 3) Getica, XXXV. fej.