Századok – 1905

Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - I. közl. 602

606 BLEYER JAKAB. Heinrich Gusztáv és Gyulai Pál ösztönzésére azután Petz Gedeon vetette a kérdést egész terjedelmében tüzetes és módszeres vizsgálat alá. A hun-história tartalmának a külföldi mondákkal és történeti művekkel való kritikai összehasonlítása útján ahoz az eredményhez jutott, hogy krónikáink huntörténeti része »háromféle elem összeolvasztásából van megalkotva. Alapja a történeti tények és az azokhoz fűzött hagyományok előadása, a melyre nézve a külföldi történetírók munkái szolgáltak forrásúi. E történeti előadás hézagainak betöltésére a krónikás az előtte ismeretes néphagyományból merített és valódi mondai vonásokat szőtt a történeti anyagba. E mondai részletek eredetökre nézve kétfélék : egyrészt német, másrészt magyar hagyományon alapulnak. A Detréről és Kriemhildről szóló német mondai elemeket nem vehette írónk sem a Nibelungénekből, sem más ismeretes német költői forrásból, hanem minden valószínűség szerint a hazánkban lakó németség élő hagyományából, melynek több elemét —• krónikánk tanúbizonysága szerint — átvette a magyar nép is. Ehez magyar mondai elemeket fűzött hozzá, vékony szálait egy gazdagabb hagyománynak, melyet népünk nem hozott őshonából, hanem az új hazában vett át a hunokra következő népektől. E mondai elemek egy része nem is a hunok viselt dolgaira, hanem későbbi történeti eseményekre vonatkozott. Krónikásunk e különnemű elemek összetűzése közben saját felfogását is érvényesítette, hol változtatva a meglevő anyagon, hol hozzáadva lényegtelen vonásokat. Az egész előadáson nemzeti szellemet és a költői naivság báját öntötte el.« 2) Petz eredményes kutatásai után nem lehetett már semmi kétség benne, hogy a hun-krónika nagyobbik fele tudós átvételeket tartalmaz és csak kisebbik fele valódi mondát, mely egy sokkal gazdagabb néphagyományból van merítve. Abban sem lehetett már kételkedni, hogy ez a hunokról szóló népi hagyomány, a mennyiben a hun-krónikában ránk maradt, legnagyobb részében germán, vagy talán közelebbről : német eredetű, és hogy csak egynehány részlete tekinthető sajátosan magyarnak. De Petznek azon jól megokolt állítását, hogy még ezen sajátosan magyar elemek sem származhatnak mint hun hagyomány a magyarság keleti hazájából, néhány kutatónk visszautasította és pedig leginkább azok, a kik máskülönben sem tudnak a hun-magyar rokonság vagy legalább a két nép között való őstörténeti érintkezés hitéről lemondani, bár nincs reá ') A magyar hunmonda, 1885. a) Id. m. 101. 1.