Századok – 1905
Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - I. közl. 602
604 BLEYER JAKAB. akarta megoldani. Az egész hun-históriát, a mint krónikáinkban el van beszélve, tiszta és hamisítatlan magyar nemzeti traditiónak tekintette, melyet a magyarok még keleti hazájukból hoztak magukkal. Sőt még azt is igyekezett bebizonyítani, hogy a magyar monda lényeges hatást gyakorolt a német és skandináv monda későbbi fejlődésére. Ezen hatás közvetítője szerinte — s Wenzel itt a Klage egy helyére támaszkodik, melyről alább lesz szó — Pilgrim passaui püspök volt. Wenzel fejtegetései után úgy látszott, mintha hun-mondánk magyar nemzeti eredete, legalább nálunk, biztosítva volna. Toldy Ferencz J) csatlakozott Wenzel felfogásához, melyet irodalomtörténete útján népszerűvé is tett ; ép úgy Ipolyi Arnold2) is, ki a hun-históriát mythologiai tekintetben is iparkodott kiaknázni. A magyar kutatókat ezen felfogásukban még megerősítette Thierry Amadé8), a ki minden gyanakvás nélkül fogadta el krónikáink előadásának mondai hitelét. Ezt a könnyenhivőséget azonban nemsokára a legnagyobbfokú bizalmatlanság váltotta fel. Hunfalvy Pál4 ) minden áron el akarta vitatni egy magyar hun-monda lehetőségét, és az egész liunhistóriában nem látott mást, mint ügyetlen, tudákos kompilácziót, melynek semmi népi alapja nincs: »A magyar krónikák jellemző (t. i. más külföldi történeti művekben elő nem forduló) tudomása a hunokrúl . . . sem hazai vagy magyar szóhagyománybül, sem latin vagy görög írókbúi, hanem német forrásbúi származik.« Egy másik művében közelebbről is megjelöli Hunfalvy azt a német forrást, és pedig a Nibelung-énekben, melynek tartalmát szerinte német papok vitték bele a magyar történetírásba és vegyítették össze tudós latin krónikákból való történeti adatokkal.6) Hunfalvy nézetét magáévá tette Riedl Frigyes6) is, és újabb érvekkel igyekezett azt támogatni. Egyebekben azt a véleményét fejezte ki, hogy a hun-történet írója nemcsak a Nibelung-énekből, hanem más kisebb német epikus költeményekből is merített. Erről az álláspontról vizsgálta Marczali Henrik is a hun-krónikát és megtagadott tőle — kivévén Csaba alakját — minden mondatörténeti értéket.7 ) 1) A magyar nemzeti irodalom története, 1852. és A magyar költészet története, 1854. 2) Magyar Mythologia, 1854. XV± << 153. 11. 3) Attila-mondák. Ford. Szabó K. IÖ64. <) Magyarország ethnographiája, 1876. 293. 1. E) Die Ungarn oder Magyaren, 1881. 120. 1. 6) A magyar hunmonda. Budapesti Szemle, XXVII. 321. 1. ') A magyar történet kútfői az Árpádok korában, 1880. 50. és 63. 11. — A székelyek eredetéről. Budapesti Szemle, XXV. 142. 1.
