Századok – 1905

Értekezések - VÁCZY JÁNOS: Toldy Ferencz 597

598 VÁCZV JÁNOS. reformátor, Kazinczy Ferencz oldalán kiizd a magyar szellemi élet fellendítése érdekében. Osztozik a széphalmi vezér lankadatlan buzgalmában s izgató tevékenységében, és első, ki a nyelviíjítás által fölébresztett fogékonyságnak az egész nemzeti életre való felhasználását megkisérli. Majd Kisfaludy Károly és Vörösmarty Mihály mellett a nemzeti költészet vívmányait hirdeti és magyarázza bent a hazában s távol a külföldön. Erős nemzeti érzésével fáradhatatlan kutató kedv párosul, s huszonhárom éves korában már a nemzeti becsület védőjéül lép a haza és külföld elé Handbuch-jávai, meg akarván mutatni Európának, hogy egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak; hogy a régi magyar műveltség mindenha lépést igyekezett tartani a nyugati nemzetekével, s mindazon eszmék, melyek az európai nemzeteket előbbre vitték, nálunk is fogékony talajra találtak, s volt idő, midőn a magyar nemzeti szellemet az európai műveltség elsőrendű kifejezőjeűl tekintették. Ez erős nemzeti érzés, multunk kincseinek e nagy, szinte túlzó tisztelete az idők folyamán nemcsak nem gyengült nála, — ellenkezőleg, folyvást gyarapodott s .a siker legcsekélyebb nyomaiból is újabb táplálékot merített. A magyar szellemi életnek csakhamar elismert vezére lőn úgy is, mint az Akadémia titkára s első kiadványainak szerkesztője, úgy is, mint az akadémiai s később az egyetemi könyvtár rendezője, mindenekfölött pedig mint soha nem csüggedő izgató, a ki egész nemzedéket nevelt a tudományos foglalkozásra, eszméket és adatokat nyújtott a különböző tudományágakkal foglalkozóknak, s irodalmunk és tudományos életünk hiányait minden téren pótolni törekedett. Révai Miklósnak és Kazinczy Ferencznek nyomdokaiba lépett ; nyelvünk és irodalmunk régibb és újabb emlékeit kutatta, fejtegette és közkincsekké tette; szépirodalmi és tudományos folyóiratokat szerkesztett; megalkotta író barátaival a Kisfaludy-társaságot, szervezte az Akadémia osztályait, üléseit és szakbizottságait; e mellett folyvást készült a magyar irodalom, helyesebben a magyar műveltség történetének megírására, — midőn a szabadságharcz viharai s a rákövetkező szomorít idők tevékenységét egyelőre félbeszakították.