Századok – 1905

Értekezések - ŠUFFLAY MILÁN: A két arbei iker-oklevél (1070. 1111.) 297

A KÉT ARBEI IKER-OKLEVÉL. 299 dáúl hozták fel művét s azt tanították, hogy a történettudományban is vannak olyan dogmák, melyekhez nyúlni szentségtörés. 7) Ez a két oklevél kérdésének jelenlegi állása. Mindkettőnek hitele minden kétségen felül állónak tartatik, úgy hogy a kritika a kérdés felett egyszerűen átsiklott. Tartalmában, formájában a két oklevelet ikrekként lehet felfogni, s ily felfogással az egyiknek hitele és valódisága, a másiknak is hitelét, valódiságát jelenti. És ebben a kölcsönösségben van is igazság; sőt értekezésünk fonalán ki fog derülni, hogy ezek az oklevelek valóban ikrek, mert egy időben, egy órában, de sokkal későbben születtek, mint eddig hitték. I. A KÉT OKLEVÉL PALAEOGRAPHIAI KRITIKÁJA. Kresimir horvát király 1071 évi oklevele, melyről most szó lesz, a legfontosabb alapúi szolgált Rackinak a horvát királyi kanczelláriáról szóló értekezése megírásánál.8

) Rácki olyan jól csoportosítja ez oklevél tulajdonságait, pl. kiemeli írását (minuta erecta), szokatlan rövidítéseit, különös formuláit stb. hogy már ebből is gyanakodni lehetne az oklevél bitelében. Azonban neki eszeágában sincs ezt cselekedni; az ő értekezésének czélja bebizonyítani, hogy a horvát királyi kanczellária semmiben sem szűkölködik. Egyébiránt az egész tanulmány tele van mindenféle meg nem emésztett észrevételekkel;* azt a hatást érzi az ember, ha szabad e hasonlítással élnem, mint mikor a velenczei szent Márk templomába lép : Racki szerint ugyanis a horvát kanczellária szokásai és annak termékei, az oklevelek, az egész világból összehordva látszanak lenni.9) Majd látni fogjuk, hogy mennyire van igaza Rackinak, mert oklevelünk vizsgálata folyamán érintenünk kell a horvát"') Sisié : Knjiáíevnost za god. 1902 i 1903. (Vjestnik hrv. Arkiva, V. 1903. 257. 1.) 8) Hrvatska dvorska kancelarija. (Rad jugoslav. Akademije, 35. köt.) 9) Az itt kifejtettek daczára is jó hasznát lehet venni e munkának, mivel a Documenta egynehány hiányát az oklevelek leírását illetőleg kipótolja s így módunkban van az oklevelek külső kiállításáról tisztább képet alkotni. Csak példaképen említem, hogy épen belőle tudjuk, hogy Kresimir 1059 évi oklevele (Docum. 40/a.) minusculával van írva; továbbá, hogy a szóban forgó 1071 évi oklevél kivételével a királyi oklevelek sorai mindig a hártya keskenyebb oldalával futnak párhuzamosan (charta transversa) stb. 21*