Századok – 1905

Értekezések - VÉRTESY JENŐ: A Képes Krónika irodalmi jelentősége 1

18 VÉRTES Y JENŐ. nalis componista), a mint körmönfont kifejezésekkel elnevezi, ott leskelődik itt is, mint az oltárképek sarkában, lelánczolva, majom formájában. Feliczián merényletét úgy adja elő, a bogy abban az időben lehetett; elhallgatja a Klára gyalázatát, de a sorok közt valami titkos szánalmat olvashatni, mikor a »gyönyörű szűz leány« kegyetlen halálát írja le. Még a merénylő, a »veszett eb« számára is van egy »boldogtalan« (infelix) szava. És mindennél ékesebben szól az, hogy torló nemezist lát a havasalföldi vereségben. Ez az utolsó fejezete a krónikának, utolsó és egyike a legszebbeknek. Mély megindulás sal és túlzó kifejezésekkel írja le a vereséget. Egyiket-másikat ismerhette is, kik ott hulltak el s ott várják a föltámadást. Mert olyan veszteség nem volt több. »Meg valának fogva, mint a halak a varsában.« Rakásra hullt sok kegyes papi személy és sok vitéz. »Kegyetlen halál poharában részesültek.« És ebben a rettenetes romlásban szép és fölemelő az a hűség, a mivel körűiveszik a király felséges személyét, az a magyar hűség, mely megtámogatta Szent István trónusát mindenkoron. Szomorú, de fenséges jelenet az utolsó, mely bezárja a krónikát. Némelyek nevét följegyzi a író. Első sorban Dezső a Dénes fia, ki a király czímeres fegyverzetét ölti föl s meghal a király helyett ; azután Danes, László nevű fiával, és Márton a Berend fia. Nemes vitézek ! Ugy omlik a nyíl, mint a záporeső, és úgy állják körűi a királyt, mint a kőfal. Ezután nincs más hátra, mint vigasztaló tekintetet vetni a jövendőbe. Az író meg is teszi, mint jó keresztyén és igaz magyar. Valóban soha szebben nem fejezhette volna ki az Isten kegyelmében való szent hitet, mint a krónika utolsó mondatával: »Megfenyíti az Atyaisten, a kiket szeret.« * * * Ez a magyar középkor, a mi a krónikában megírva van. Sorra elvonulnak előttünk a királyok, vitézek, hadseregek, a magyar nép ; kemény, szabad, lovas nemzet, mely megáll minden néppel szemben, ha kell. Pártoskodó, nyugtalan, szilaj, de ha veszély ideje van, tud összetartani. Királyához hűséges, hazáját szerető. A krónika gyönyörűen kiemeli a szép és fölemelő