Századok – 1905

Értekezések - TÓTH-SZABÓ PÁL: Jászó a főkegyúri jog történetében - II. bef. közl. 223

JÁSZÓ A FŐKEGYÚRI JOG TÖRTÉNETÉBEN. 237 törvényeik értelmében, kánoni és törvényes módon megválasztottak, és alkalmas pásztor gyanánt, elégséges bizonyítványokkal támogatva, nekünk, utódainknak és egyéb kegyuraknak bemutatnak és ajánlanak. Egyszersmind a minket és utódainkat, Magyarország kifályait megillető tekintély erejénél fogva, a prémontrei rend prépostjainak és tagjainak megengedjük, bogy a prépostokat, kik alkalmatlanoknak, fegyelmezetleneknek és a rend javait pazarlóknak bizonyítják magukat, letenni, a prépostságtól megfosztani, és az ilyen alkalmatlan prépost helyébe más alkalmas egyént választani hatalmukban álljon. Végre elrendeljük, hogy a prémontrei rend egyházainak kegyurai, kiknek ősei és elődei akár alapítás vagy adományozás czímén, akár királyi elődeinknek engedelméből valamelyik prémontrei rendű prépostság adományozására a kegyúri jogot megszerezték és utódaikra s örököseikre átszállították, úgyszintén azok is, kiknek erényeik és érdemeik jutalmáúl mi saját kegyúri jogunkat átengedtük, mindenképen a prépostságoknak a megválasztott prépostok részére való adományozása körül úgy járjanak el, a mint azt mi magunk és utódaink részére megállapítottuk.« Ulászló idézett szavaiból kitűnik, hogy a magyarországi prémontreiek, így a jászai konvent is, királyi tekintélylyel visszaszerezték prépost-választó jogukat, melytől az 1458-iki törvény megfosztotta őket. És épen ez a körülmény volt az, mely Szatmári Györgyöt arra sarkalta, hogy Jászó feletti kegyuraságát. úgy a mint azt Ulászlótól kapta, vagyis a prépost-nevezés jogával együtt, II. Julius pápával is megerősíttesse. Nem lehet kétségünk ugyanis az iránt, hogy Szatmári teljes tájékozottsággal bírt a prémontreiek törekvéséről, hogy idejében tudomást szerzett a francziaországi káptalan végzéseiről, s elébe vágva a prémontreieknek, pápai tekintélylyel vélte biztosítani szerzett jogát. Azonban emlékeink arról tudósítanak, hogy királyi adomány, pápai megerősítés mind nem voltak elegendők kétségtelenné tenni Szatmári jogát. Mert a jászai konvent sietett tudomására liozni, hogy ezentúl önmaga szándékozik főnökét megválasztani, a miről Szatmári természetesen hallani sem akart. És hogy a meghajolni nem akaró konventet megtörje, ismét a pápához folyamodott. S a rosszül informált pápa most sem hagyta el. 1511 február 6-án kelt bullájában felhatalmazta a püspököt, hogy mint apostoli visitator keresse fel a jászai monostort s legjobb belátása szerint reformálja ') Az 1510 szept. 21-én a nyitrai várban kelt oklevelet közli az Országos Levéltárból Fraknói : Oklevéltár, 81—84. 11.