Századok – 1905
Értekezések - TÓTH-SZABÓ PÁL: Jászó a főkegyúri jog történetében - II. bef. közl. 223
JÁSZÓ A FŐKEGYÚRI JOG TÖRTÉNETÉBEN. 231 része volt a szabad lelkész-választás, s már Árpád-házi királyaink egyéb széleskörű kiváltságok mellett gyakran adományozták ezt a jogot is.1) Azonban királyi prépostság felett város mint testület eddig nem bírt kegyúri jogokat. Nem ez az első eset, hogy a jászai prépostság nem a koronás királyban tisztelte kegyurát. Már a XIII-ik század derekán, mikor fából épült egyházát és otthonát serénykedett kőházzá átalakítani, mikor Kálmán herczeg, Béla király öcscse, terjedelmes birtokokkal gazdagította, mikor a tatárok törtek rá s épülőfélben levő monostorát felperzselték és elpusztították,2) Füle zágrábi prépost (1234—1245) és Kálmán herczeg kanczellárja volt a kegyura3 ) s nem a király, kit e jog az első alapítás révén megilletett volna. Nem lehet kétségünk az iránt, hogy Kálmán herczeg jóvoltából és ajánlatára kapta az előkelő Miskolcz nemzetség e kiváló sarja a szép kitüntetést. A dolog természetéből folyt, hogy az átruházás ideiglenes jellegű volt, s ha előbb nem, úgy Füle halálával visszaszállott a kegyuraság a királyra. Tény az, hogy Béla király és utódai a XITI-ik század második felében úgy beszélnek Jászóról, mint királyi prépostságról, s önmagukat vallják kegyurainak. Csak a század végén hallunk olyan törekvésekről, melyek a prépostság patronatusának megszerzését czélozták. De már III. Endre egyszer s mindenkorra útját vágta e törekvéseknek azzal, hogy Jászó kegyuraságát, bárminő jogczímen bárkinek kezében volna is, mindezektől visszavonván, örök időkre magára és utódaira ruházta.4) A jászai prépostság története arról tanúskodik, hogy ez egy esetet kivéve, hosszú időkön át nem ismert más kegyurat mint a királyt, egész a XY-ik század végéig. De ha kegyurai mind ez ideig a királyok voltak is, régen elvesztette már üdvös életének egyik főfeltételét, azt t. i. hogy a saját kebeléből önmaga választhatott volna vezért önmagának. Ismeretes már, hogy az 1458-iki törvény minden néven nevezendő kegyuraságot Mátyás királyra ruházott azzal a hozzáadással, hogy a szerzetes apátságokra és prépostságokra maga nevezze ki az apátot, illetőleg a prépostot is. Mátyás élt a felhatalmazással épen Jászóval szemben, mely a nagy király kegyével különben sem dicsekedhetett. Ennek bizonyítására ') Endlicher : Monumenta Arpadiana, 426. 489. 505. 11. 2) A prépostságnak 1255-ben Tornavárában kelt új alapító oklevele a jászai házi levéltárban. 3) Karácsonyi János: A magyar nemzetségek. Budapest, 1901. II. 372. 1. *) Jászai házi levéltár: fasc. II. nr. 12. 17*
