Századok – 1905

Értekezések - TÓTH-SZABÓ PÁL: Jászó a főkegyúri jog történetében - II. bef. közl. 223

226 TÓTH-SZABÓ PÁL. szent Pantaleon-monostoráét pedig Fülöp esztergomi érseknek s általa az esztergomi egyháznak adta;1) míg a Márton báutól alapított sági prépostságnak az alapítótól reá ruházott kegyuraságával Erzsébet ifjabb királyasszonyt tisztelte meg.2

) Ez utóbbi átruházást V. István is megerősítette, nem fogadván el a Hunt-Pázmán nembeli Jákó tiltakozását ;3

) sőt megerősítette IV. László is, mikor Jákó utódai hamis oklevelekkel vélték visszaszerezhetni a kegyuraságot.4

) Ugyancsak V. István a pásztói apátság kegyuraságát Erzsébet királyné főlovászmesterének, Istvánnak adta ;5

) IV. László pedig a kedhelyi monostorét az Aba nembeli Lőrincz mesternek, ki azt már IV. Béla idejében is bírta;6) míg Lelesz patronatusát »ob manifestos ас notorios excessus« elvevén Simon fiaitól, Mihály comes fiaira, Istvánra és Pálra ruházta.7) S ha megemlítjük még III. Endre adományát, melylyel a somlai monostort Devecseri Márton alországbíró kegyurasága alá helyezte,8) elég világos képet nyujtottunk az Árpádok korában eszközölt átruházásokról. Nyilvánvaló ezekből, hogy Arpád-liázi királyaink felhatalmazva érezték magukat kegyúri jogaiknak másokra való átruházására s ezt gyakran meg is tették. Fölösleges megjegyeznünk, hogy a felhozott esetek nem merítik ki a kérdést, már csak azért sem, mert minden egyes átruházásnak emléke sem jutott el hozzánk. A pápák nem vonták kétségbe királyaink e jogát, gyakorlására nézve azonban már korán iparkodtak bizonyos irányelveket felállítani. így III. Honorius pápa azt írja Endre királynak 1221-ben, hogy a saját kegyuraságát, vagy a magánkegyuraktól felajánlás, kihalás avagy elvétel útján reá szállott kegyuraságot ne adományozza világiaknak, hanem vagy tartsa meg saját kezében, vagy csak egyháziaknak, illetőleg egyházaknak adja.9) A fentebb bemutatott esetek azt bizonyítják, hogy a pápa felszólítása hatástalan maradt. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy királyaink az átruházáshoz mindenkor szükségesnek tartották kinyerni az esztergomi érsek jóváhagyását és megerősítését. Tudomásunk ') Fejér id. m. IV. 3. 144. — Knauz id. m. I. 495. 2) Fejér id. m. IV. 3. 433. 435. 3) Fejér id. m. V. 1. 22. 4) Fejér id. m. V. 2. 39. s) Wenzel id. m. XI. 544—548. ") Fejér id. m. V. 2. 246. ') Fejér id. m. V. 3. 487. s) Wenzel id. m. X. 260. 9) Theiner: Monumenta Hung. Hist. I. 30. — Fejér id. m. III. 1. 313.