Századok – 1905

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Adalékok II. Rákóczi Ferencz törökországi bujdosása történetéhez 197

208 ANGYAL DÁYID. Csak a látszat kedvéért folytatta a porta a hadi mozdulatokat. Mikes Kelemen találó gúnynyal írja le Ibrahim junius 6-iki kivonulását Drinápolyból. »Tollason, fegyveresen, valamint egy Herkules, a hadakkal megindult Sophia felé«, de csak azért, hogy közelebb legyen Pozsareváczhoz. Elindulása előtt felszólította Rákóczit, hogy kövesse a táborba. Rákóczi előbb a szerződés megkötését kivánta, s harmadfél millió tallérnyi követeléséből előlegül több mint hétszázezer tallért kért hadak fogadására. Rákóczi attól tartott ugyanis, hogy ha nem fogadhat tekintélyes keresztyén sereget, a nagyvezír majd holmi tatár csapatot bíz reá. Pedig irtózott az 1717-iki tatárjárás megújításának gondolatától. Követeléseinek hallatára a nagyvezír megvallotta, hogy békét köt, de Rákóczinak így is megszerzi a fejedelemséget. Rákóczi ekkor még határozottabban mint azelőtt, követelte, hogy bocsássák vissza, mert ő nem béke, hanem hadakozás végett jött a török földre. Ibrahim először ingerülten válaszolt ; menjen, úgymond, a hová tetszik. De azután lecsilapodott s kérte a fejedelmet, hogy maradjon; a porta megadja neki a havi 2000 tallért s elélhet szabadon a török földön, a meddig neki tetszik.1) A pozsareváczi béke megkötése után aug. Í6-án hagyta el Rákóczi Drinápolyt, a mikor is épen egy éve múlt annak, hogy elhagyta a kamalduliak kolostorát. Mennyire visszavágyódott a boldog magányba. A sors elütötte attól, hogy visszatérhessen hazájába s most még attól is, hogy visszatérhessen oda, hol müveit környezetben jó barátok közt lelki vigaszt talált. Midőn ugyanis szeptemberben Jenikőbe ért a fejedelem, megtudta, hogy Erancziaországba most már nem szabad az útja. 1718 augusztus 2-án Erancziaország, Hollandia, Anglia s a német császár megkötötték a négyes szövetséget Londonban. Szeptember 9-én a regens berezeg XV. Lajos nevében ily parancsot küldött Bonnacnak : A londoni szerződés szerint a szerződő felek kénytelenek kizárni birodalmaikból azt az alattvalót, a kit bármelyik szerződő lázadónak nyilvánított; így tehát többé nem adhatunk helyet Bákóczinak. Jó lesz, ha ön megérteti vele e ') Bonnao levelezése az Archives Kationalesban. — Confessiones, 292—295. Hurmuzaki id. m. VI. 255.