Századok – 1905

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Adalékok II. Rákóczi Ferencz törökországi bujdosása történetéhez 197

ADALÉKOK II. RÁKÓCZI F. TÖRÖKORSZÁGI BU.JDOSÁSA TÖRTÉNETÉHEZ. 205 attól a kormánytól, mely már a küszöbön így köszönti ? A visszatérés útja még nem volt elvágva; de Rákóczi elűzte az aggodalom nyári felbőit s tovább ment. (jíallipolitól Drinápolyig a nép nagy lelkesedéssel fogadta, mint távol földről jött királyt, ki a legyőzött török népnek reményt és segítséget hoz. A drinápolyi fogadtatás szertartásai némi gondot okoztak Rákóczinak. Nem akarta, hogy úgy fogadják, mint Thökölyt vagy Apafit fogadták, hanem valamivel nagyobb fénynyel, talán olyannal, a minővel János Zsigmondot tüntették ki. A török udvar abban állapodott meg, hogy úgy fogadják Rákóczit, mint a tatár khánt vagy mint a török uralkodóház egyik tagját.1) De a külső fény nem rejtette el a fejedelem elől azt a megdöbbentő valóságot, hogy a porta el van csüggedve s békét óhajt. Rákóczi szívesen látott vendége volt a szultánnak, mert megjelenése felélesztette a nép reményét s a német császárral szemben fenyegetésnek látszott, de Ibrahim kajmakám máilanyhán készült a háborúra, inkább csak a béke gyorsítása végett. Ép ezért kétkedő mosolylyal fogadta Rákóczi szerződési tervét, melynek csak a háború első időszakában, vagy a belgrádi csata előtt lett volna igazi értelme. Nagyon nehéz is lett volna ekkor a Rákóczitól kivánt összeget előteremteni, hiszen épen a pénzhiány fokozta a török békevágyát. Midőn Rákóczi látta, hogy a portát bajos lesz a háború derekas folytatására bírni s hogy a szultán még elfogadja az angol és hollandi közvetítést, legalább azt kívánta a nagyvezírtől, hogy forduljon az északi hatalmakhoz s Francziaországhoz a közvetítésért. A porta e tanácsot elfogadta, mert Rákóczi s a maga érdekében is inkább óhajtotta a magyar fejedelemtől ajánlott combinatiót, semmint a tengeri hatalmak közbenjárását. 1718 elején a nagyvezír elküldötte Mustafa agát Lengyelországba, s Ibrahim kajmakám a porosz királynak is írt. II. Ágost elhallgatja válaszában Rákóczi ügyét s a békealkulioz szerencsét kiván, de I. Frigyes Vilmost rá akarta beszélni, hogy fogadja az agát. Azt mondják, hogy így akart viszályt támasztani a porosz és a császári udvar közt, de való-') Confessiones, 280—282. Theatruin Europaeum, 1717.