Századok – 1905

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Adalékok II. Rákóczi Ferencz törökországi bujdosása történetéhez 197

ADALÉKOK II. RÁKÓCZI F. TÖRÖKORSZÁGI BU.JDOSÁSA TÖRTÉNETÉHEZ. 201 ellen ne vétsen Törökországban. Azt hitte tehát, hogy a török megbízottnak Francziaországba küldése alkalmatlan feltűnést keltene és zavarná a franczia-osztrák viszonyt. Pápai utazása ellen nem tehetett észrevételt. Általában nem hitte, hogy Rákóczinak kedve volna elhagyni Francziaországot, vagy hogy a franczia kormány a rastadti béke miatt szívesen látná a fejedelem távozását török földre ; azért lebeszélni igyekezett a nagyvezírt szándékáról s ajánlotta a portának a Bercsényitől vezetett emigráczió felhasználását. így akarta megmenteni a maga kormányát a zavartól s egyszersmind megmutatni, hogy Francziaország jó barátja a portának. Azonban a nagyvezír nem mondott le szándékáról. Pápai és Horvát azt mondották neki, hogy Rákóczi megjelenése a magyar határon egész Magyarországot lángra lobbantaná s hogy tízezer főnyi csapat gyűlne zászlaja alá. A nagyvezír tehát Pápain kívül egy kapudsi basit is útnak indított Francziaországba 1717 február-havában, bármint igyekezett Bonnac a Rákócziba vetett remények mértékét leszállítani. Segített neki ebben Bercsényi, ki január 24-én érkezett Drinápolyba. Varsóban — így szólt Bonnaclioz —• ép a marquisval együtt készítettük elő a magyarországi felkelést, jó jel tehát, hogy most a hazám szabadságáért indított új vállalat küszöbén újra a marquisval találkozom. Bercsényi egyetértett abban franczia barátjával, hogy Rákóczinak egyelőre jobb volna Francziaországban maradnia, mert nem hitte, hogy lehetséges lesz Magyarországon nagy felkelést támasztani. A kajmakámtól két vagy három keresztyén ezred toborzására kért s kapott is vagy ötvenezer tallért, s jóval nagyobb összegre Ígéretet. Bercsényi azt a kitűnő tanácsot adta a nagyvezírnek, hogy kerülje az összeütközést az 1717-iki hadjáratban. A nagyvezír nem vallotta volna kárát, ha Bercsényi tanácsát követi, de a gyöngébbnek kellett az erősebb tanácsa után indulnia. Bercsényi a nagyvezír s a kajmakám kérésére levelet írt Rákóczinak, már Pápai elindulása után, s az igazsághoz híven elmondotta a levélben, hogy mily nagy reményeket fűznek a fejedelem megjelenéséhez a törökök. Pedig alapjában véve ő is jobban szerette volna, ha e hívólevél helyett a Rákóczitól