Századok – 1905

Értekezések - ILLÉSSY JÁNOS: A Jász-kunság eladása a német lovagrendnek - II. bef. közl. 138

ILLÉSSY J. A JÁSZ-KUNSÁG ELADÁSA A NÉMET LOVAGRENDNEK. 13» arról, hogy »jazyges et cumani divendi de bean t«,1) uem mentség, inkább súlyosbító vád. Neki, mint a jászkunok főbírájának, a ki ezen a réven nemcsak a »judex cumanorum« czímmel hivalkodott, hanem évi 3000 arany honoráriumot húzott, ha máskép nem, de a jászkunok panaszai révén tudomással kellett bírnia a kliensei ellen irányuló alattomos szándékról. Mégis a Jászkunságról két éven át folyt tárgyalás folyamán csak egyszer vette magának azt a fáradságot, hogy az oltalmára bízottaknak rimánkodó kérvényét a bécsi kamarához fölterjeszsze, érdekükben óvását kifejezze, s akkor is eltűrte, hogy a kamara a bécsi, ez meg a magyar kanczellária útján együgyű impertinentiával megkérdezze tőle 1701 nov. 23-án, hogy a jászkunok kérvénye mire czéloz, s a nádor tulajonképen mi ellen protestál ?2) És a nádor még nem is válaszolt. Hallgatott tovább, siket fülekkel elzárkózva a kétségbeesett jászkunok jajszavai elől. Csak mikor a m. udv. kanczellária megkapta a bécsi rendeletet, hogy az eladási diplomát az elébe írt és megszabott szöveggel állítsa ki, a mikor a beiktatással megbízott kincstári tisztviselők és a hiteleshely megkapták a kiküldetési parancsot, csak akkor — illetőleg az eladási diploma kelte (1702 márcz. 22.) előtt két nappal — kapott észhez s igyekezett menthetetlen mulasztását lázas gyorsasággal helyrehozni. »Nem mulaszthatom el -— írja 1702 márcz. 20-án a királyhoz — hogy a Magyarországon eddigelé hallatlan, égbekiáltó méltatlanságomat és szerencsétlenségemet Felséged előtt föl ne tárjam. Ugyanis ötven évi hű szolgálataim, fáradozásaim után, mostani vénségemre, nevezetesen 67 éves koromban, érdemetlenűl megfosztatni hallom magamat a jászkunok bíróságától, minthogy az udv. kamara a jászkunok eladását elhatározta. Ettől a hivataltól, melyet elődeim öt századon át folyton és liáborítatlanúl viseltek, én, egyedül én a szerencsétlen fosztatom meg ! Mert ha eladatnak, ugyan miféle bíráskodást gyakorolhatok rajtok és mi fizetést húzhatok tőlük ? Mivel érdemeltem meg, hogy a világ csúfjára a lefokozás büntetését kényszerűlök elviselni (poenam degradationis ad stuporem orbis subire cogor) kaján örömére és gyönyörűségére Felséged ellenségeinek, a kik ellen oly híven és állhatatosan küzdöttem? Emlékezzék Felséged, mennyit fáradtam a mult országgyűlésen a felséges uralkodóház trónöröklési jogainak rendezésén. Gondolja meg Felséged, minő következése lesz annak, ha a rosszindulatú J) 1702 febr. 15-iki fölterjesztése a királyhoz. Orsz. Ltár : Prot, opinionum etc. palatini Eszterházy, a. 1702. pag. 124. a) Concept, exp. canc. 1701 nov. 77. sz.