Századok – 1905

Értekezések - ILLÉSSY JÁNOS: A Jász-kunság eladása a német lovagrendnek - II. bef. közl. 138

A JÁSZ-KUNSÁG ELADÁSA A NÉMET LOVAGRENDNEK. 145 legyen, s azt is, hogy annak elteltével joga legyen a rendnek az egész vételár kifizetésével a birtokot örökre magához váltani. Ha pedig ez nem volna kivihető, hasson oda, hogy a visszaváltás ne csupán a vételár kifizetésével történjék, hanem a beruházások — melioratiók •— megtérítésével is. 5. A bibornok eszközölje ki az országgyűlés jóváhagyását, valamint azt is, hogy a német rend a magyar országgyűléseken őt megillető ülési és szavazati jogot nyerjen. 6. A német lovagrendre eső vételárból 150,000 forint az adás-vételi egyezség megkötése után azonnal ki fog fizettetni Augsburgban vagy Nürnbergben, esetleg a kamara kívánságára és költségére másutt is. A fennmaradó 100,000 frt a kamarának a troppaui sójövedelmet terhelő kötelezvényének beváltásával törlesztetnék, legalább egyelőre. 7. Miután pedig ezen jobbára puszta, néptelen föld megvásárlásával a német lovagrend csak érdemet és alapot kíván szerezni voltaképeni czéljához, t. i. régi magyarországi birtokai visszaszerzéséhez s az egykor ott létezett commenda fölélesztéséhez : figyelmeztesse a bibornokot, hogy ez iránti jogát a rend továbbra is fentartja és érvényesíteni kívánja. 8. Ugyanezen czélból hassanak együttesen közre, hogy a rend katonai kötelességének teljesíthetése czéljából a törökkel szomszédos határszélen valamely használható állapotban levő vár a rendnek átadassék. E részben a további teendő király ő felsége válaszától függ. 9. A rend ő felsége iránti tiszteletét és szolgálatkészségét kívánja azzal is tanúsítani, hogy a Jászkunságon kórházat állít. De erről később is lehet tárgyalni.1) A dolog tehát idáig igen szépen haladt a megvalósulás felé. A német lovagrend kissé kelletlenkedett s tetette — legalább a kamarával szemben — mintha birtoknak pénzen való szerzésére nem helyezne valami különös súlyt. Közben azonban megérkezett a Barczaság kipuhatolásával megbízott Virmont ezredes jelentése, mely a rendnek a magyarországi ősi birtoklás iránt táplált reményét tetemesen elhervasztotta. Azt írja ugyanis Virmont lovag Beszterczéről, 1701 decz. 12-én keltezve, hogy a Barczaságon jártában a legodaadóbb igyekezettel sem tudta kideríteni, hogy az valaha a német lovagrend birtoka lett volna. A rendelkezésére állott történelmi följegyzések 1500-tól kezdődnek és semmit sem szólnak a rend ottani uralmáról ; ellenben a mostam tulajdonos, Brassó városa azt tartja, hogy a Barczaság emberemlékezet óta az övé. Beutazta az egész vidéket, de nem talált sem régi várromokat, sem kereszteket vagy a rendre emlékeztető egyéb jelvényeket még a legrégibb templomokban sem. ') A n. lovagi-, lt. П. 114.. III. 2., У. 216. 228. SZÁZADOK. 1905. II. FÜZET. 10