Századok – 1905

Értekezések - ILLÉSSY JÁNOS: A Jász-kunság eladása a német lovagrendnek - II. bef. közl. 138

140 ILLÉSSY JÁNOS. bizottság által fölszólította mindazokat, a kik a visszahódított részeken valamikor birtokosok voltak s régi birtokaikhoz jogot tartanak, hogy ezen igényüket igazolják : így jelentkezik most a német lovagrend, mely a régi magyar királyok alatt az országban többfelé, de különösen a Barczaságban birtokos volt mindaddig, míg a török ki nem szorította onnan. Kéri tehát ő felségét, mint az ősrégi német lovagrend védnökét, hogy a rendet helyezze vissza régi birtokaiba és Magyarországon állandósítsa. Emlékezteti, hogy a német rend mennyi hasznot tett és tesz uralkodó házának, továbbá arra, hogy a rendnek Magyarországon való állandósításával már az elei is, I. Ferdinánd, Miksa, Kudolf szintén foglalkoztak, a német lovagok segélyével akarván a török terjeszkedésének gátat vetni. Emlékezteti, hogy neki, mint vallásos uralkodónak, különösen .gyámolítani kell az ilyen egyházi rendet, mely a kath. vallás terjesztésére nagyon sokat tehet.1) A német lovagrend tehát régi jogon lépett fel s régi birtoklás alapján kivánt igényeinek érvényt szerezni. A rend azonban alapos tévedésben volt. A Barczaság birtoklása, melyre a nagymester hivatkozik, históriai tény, történelmünkből általánosan tudott dolog ; a bökkenő azonban abban van, hogy a Barczaság birtoklása a XIII-ik század elejére esik s 1225-ben máivéget is ér. Csakhogy nem a török vetette végét, mert akkor annak híre sem volt Magyarországon. Az sem légből kapott állítása a nagymesternek, hogy a magyar királyok többször megkisérlették a rend betelepítését. Ámde magán a renden múlott, hogy nem akart Magyarországon birtokot szerezni.3) Kollonics pátensét tehát, mely a töröktől visszahódított birtokokra szólott, a rend helytelenül vonatkoztatta magára. Ezt mi most határozottan tudjuk, de a német rend akkor nem tudta. A hagyománynak bizonyos homályos sejtelme élt benne s az ösztönözte rá, hogy a Magyarország urafogyott birtokai felett megindult osztozkodásban ő is részt vegyen. Ebben a törekvésben írta meg levelét a nagymester, melyet Eisenheimi Heuszlein Marsilius lovagtól küldött Bécsbe, feladatává tevén a lovagnak, hogy személyesen érintkezve az irányadó férfiakkal, puhatolja ki, milyen reménynyel indulhatnak neki a vállalkozásnak. Eisenheim 1701 jul. 4-én jelentkezett kihallgatásra Lipótnál. A király kegyesen fogadta, átvette az emlékiratot s tanulmányozását megígérte. A bécsi miniszterek, ") A német lovagi-, lt. V. 30. 3) Bőven fejtegetem ezt »Törekvések a német lovagrend meghonosítására Magyarországon« cz. czikkemhen. Századok, 1902. 233—24-8.11.