Századok – 1905

Értekezések - ILLÉSSY JÁNOS: A Jász-kunság eladása a német lovagrendnek - II. bef. közl. 138

A JÁSZ-KUNSÁG ELADÁSA A NÉMET LOVAGRENDNEK. MÁSODIK ÉS BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNY. II. A Jász-kunságot, a mint az általánosan ismeretes, a. német lovagrend vette meg. De már az alig ismeretes, hogyan jutott a Jász-kunság, vagy mondjuk, a német lovagrend ehez. a szerencséhez. Hát biz' ez egy kis véletlenen fordult meg,, mint a történelemnek annyi sok más eseménye. 1701 ápr. 9-ről keltezve egy kilencz pontból álló hét lapos nyomtatvány bocsáttatott ki Lipót császár nevében Kollonics irodájából, melynek negyedik pontja a következőt tartalmazta : »Mindazok a magyar egyházi javak és jogok, még a jelenleg kir. fiskusunk kezén levők is, melyek a mult századokban a magyar egyházi és világi klérust jó joggal illették s ők azokat jogos czímen és törvényesen birtokolták is, mihelyt oklevelekkel kellőleg igazoltatott (jóllehet a püspökök és más egyházi javadalmasok javai és birtokjogai, törvényes örökösök nem létében, a hazai törvények értelmében kir. fiskusunkat illetnék), nevezett kir. hskusunk vagy kamarai tisztjeink kezéből a magyar klérus kezébe átadandók örök tulajdonúi és használatúi, mindazonáltal azzal a szigorúan betartandó módozattal, hogy ezen egyházi javak, jogok és jövedelmek átadása a tisztelendő klérust terhelő szavatosság elvállalásával értendő s az általunk vagy dicső emlékű őseink által élvezett haszonra épenséggel nem terjedhet ki.« Az ötödik pont pedig ezt -»A klérust jelen levelünkkel teljesen felhatalmazzuk, hogy az összes, tisztán egyházi javakat és jogokat visszaszerezhesse és visszaválthassa, azzal a kifejezett föltétellel azonban, hogy azt saját költségén és veszélyére eszközölje. Ez a felhatalmazás nem terjed ki azokra a javakra, melyeket maga a klérus pusztán hagyván, később más kath. egyházi rendnek adományoztattak, vagy más egyházi javadalmakba kebeleztettek, vagy