Századok – 1905
Értekezések - TÓTH-SZABÓ PÁL: Jászó a főkegyúri jog történetében - I. közl. 119
128 TÓTH-SZABÓ 1>ЛГ.. azonban nem is lebet csodálkozni. — mondja tovább — mert nem Magyarország szülöttje, idegen országnak (Ausztriának) fia, s így ez ország törvényeit nem ismeri, szokásaiban, törvénykezéseiben járatlan, s mindehhez járul, hogy a monostor ügyeire való vigyázásban hanyag és rest« . . . Miért is, nehogy hasonló esetek előforduljanak a jövőben is, konventje nevében ünnepélyesen óvást emel a prépost ellen ott a káptalan előtt, miként óvást emelt már a helyszínén a visszafoglalás alkalmával, s tiltakozik egyúttal az ellen is, hogy Gagyi Péter birtokában tarthassa a vitás két ekényi földet.1) Hozzátehetjük még azt is, hogy miként Mihály mester Pál prépost elleni tiltakozása alkalmával a prépost vagyongyüjtési vágyát, az anyagiak szeretetét emlegeti, úgy Frigyes szerint Miklós prépost »ad stabiliendam suam dignitatem« cselekedett. E tiltakozással aligha ért czélt a konvent, mert két év múlva, 1356-ban, Mihály mester, a már jól ismert konventi jegyző megismétli Frigyes óvását az egri káptalan előtt, ugyancsak a perecsei birtok ügyében.2) Hogy azonban ez hasztalanül történt s Miklós prépost nemcsak nem tett eleget a konvent kívánságának, hanem eddigi ballépéseit újabbal tetézte, kétségtelen. Ugyanabban az évben, melyben Mihály mester az egri káptalan előtt szorgoskodik, 1356-ban, jelenik meg Miklós rendtag Visegrádon, László csazmai prépost és titkos kanczellár előtt, s emel szót prépostja ellen. Ismételvén Frigyesnek az egri káptalan előtt mondott szavait, hogy a prépost idegen származású, járatlan a hazai törvényekben s hanyagul őrködik a monostor javai fölött, így folytatja : »e miatt a monostor birtokai, jogai végpusztulásra, szétdarabolásra, s idegen kezekbe jutottak; a konvent eddig tisztelettel tekintett prépostjára mint praelatusára, ... el akarván azonban hárítani ama veszedelmeket, melyek a prépost ilyetén eljárásából érhetnék jövőben a monostort, óvást emel minden elvesztegetés, eladás, szétdarabolás ellen, óvást emel különösen az ellen, hogy a prépost Perecsét, továbbá Saulendreföldét Gömör vármegyében, valamint a jászai erdőség egy részét elidegenítette; ugyanekkor névszerint is tiltakozik az ellen, hogy István nyitrai püspök (1356—1367),3) Harkácsi Gál deák, a sánkfalvai nemesek s a szepsi polgárok a monostor bármely birtokát is elfoglalhassák, használhassák.«4) A vádpontok tehát megszaporodtak. Most már nemcsak Perecse a botránykő, hanem a prépostságnak egy másik bir') Jászai házi levéltár : fasc. VII. 77. 2) Jászai házi lt. Protocollum I. 105. 3) Pray : Specimen Hier. Hang. I. 4) Jászai házi levéltár : fasc. IV. 34.
