Századok – 1905

Történeti irodalom - Kolowrat-Krakowsky: Meine Erinnerungen aus den Jahren 1848 u. 1849. Ism. D. S. 953

956 .TÖRTÉNETI IRODALOM. a szerbektől elpusztított Földvárba. Augusztus 19-én az általános támadásnál Turia ellen volt kiküldve, de eredményt nem ért el és csekély veszteséggel vonult vissza. Végűi szeptember 20-án is résztvett a támadásban, de már csak kényszerből, immel-ámmal harczolt, sőt parancs ellenére vissza is vonult. Ez nem olyan hadi szereplés, mely őt a kiváló katonák sorába iktatná. Ezután pedig már csak megszökése van hátra és egy végbe nem vitt megbízás története. Bécsbe érkezve, jelentkezett Latournál, a ki október 5-re magához rendelvén őt, meg akarta bízni, hogy Horvátországon át, horvát tisztek kiséretében menjen vissza Szenttamáshoz, vigyen magával egy csomó proklamácziót és lázítsa fel a sereget a magyar kormány ellen. Ez ügyben kellett jelentkeznie 6-án délelőtt is, a mikor azonban a miniszter, a kinek Jellacsics egyik futárjával kellett értekeznie, a végleges megbeszélést délutánra halasztotta. Időközben kitört a forradalom s mire Kolowrat visszament a minisztériumba, Latourt már a lámpavason találta. Ezzel megbízatásának vége szakadt s a hadvezetőség Itáliába küldte. (II. 6. 9—10. 13. 21.) Egyetlen érdekessége emlékiratának a rajta eláradó császári katonai szellem, melyből erényei és fogyatkozásai származnak. Hogy ezt a szellemet a magyar nemzeti ügynek minden legkisebb diadala fájdalommal és haraggal töltötte el, természetes dolog. Még azon is megbotránkozik, hogy a márcziusi események hatása alatt a gyorskocsi nemzeti zászlókkal fellobogózva érkezik meg Kassára, míg a császári postakocsiról a kétfejű sast letépték. (I. 2.) Mily elégedetlen lehetett még akkor, mikor a magyar minisztériumot kinevezték ! Ki is jelenti, hogy a miniszterek megválasztása, az egy báró Eötvös József kivételével, el volt hibázva. (I. 3.) De még nagyobb megbotránkozás is várt reá, midőn a középületekről a kétfejű sas eltávolítását »maga a főherczeg nádor, a király alteregója« rendelte el. (I. 4.) Elviselhetetlen volt az osztrák tisztekre nézve az osztrákok elleni bizalmatlanság, a nemzeti eszme térfoglalása, mely mögött Kolowrat szerint az önálló és független királyság titkos gondolata (verborgen gehaltener Gedanke) lappangott. (I. 14.) El is határozták, hogy segítenek a bajon : »Pestre vonulnak, a klubbokat és gyűléseket az összes rossz miniszterekkel együtt pokolba kergetik, a szabad sajtót megzabolázzák, hogy újra normális viszonyokat teremtsenek.« Nagy fájdalmukra azonban »szép tervüket« végre nem hajthatták. (I. 16.) Szertelen harag töltötte el Kolowrat kebelét, mikor a csapatokat a magyar kormánynak rendelték alá, sőt megköve-